Hogyan talált rá Ponty Viktor arra az alkotói útra, amely teljesen megváltoztatta az életét?
Ponty Viktor a Valdor Art Mentorprogram Áttörés csomagjának tagja, aki mindössze néhány év alatt elképesztő alkotói utat járt be. A műszaki pályáról érkezve ma már kiállításokon szerepelnek a festményei, alkotásai új gazdára találnak, és egyre tudatosabban építi saját művészi világát.
Számunkra különösen inspiráló Viktor története, mert gyönyörűen megmutatja, hogyan kapcsolódhat össze az élet minden korábbi tapasztalata a művészetben.
Az alábbi sorokban Viktor saját gondolatait olvashatjátok.
Hogyan tekint vissza Viktor az eddigi életútjára?
„Egy igazán inspiráló életút áll mögöttem! Az életem delét átlépve „néhány órával”, és visszatekintve, az az érzésem, mintha az életem nem egy üres lap lenne, hanem egy láthatatlan tintával előre megírt térkép, amelyet a tapasztalat tüze tesz olvashatóvá.
66 év távlatából ez a folyamat egy tudatos koreográfiának látszik. Az életünk feladata nem az, hogy új utat építsünk, hanem ráleljünk a sajátunkra, és legyen bátorságunk beleállni abba az irányba, ami kezdettől fogva értünk bontakozik ki.”
Hogyan jelent meg életében először az alkotás és a megfigyelés?
„Az életem több esetben céltalan, bolyongásnak tűnik, pedig egy kozmikus navigáció volt, amig nem találtam meg a „szent nyomvonalat”, amit a lelkünk az indulás előtt magára vállalt.
Konkretizálva ezeket a bevezető sorokat. A környezetem megfigyelése és megörökítése már hetedik osztályos koromban kezdődött. Akkor kezdtem el fényképezni, később a filmhívást és a képek elkészítését a labortechnikát is megtanultam.
Ezeknek az ismereteknek vettem nagy hasznát, amikor bekerültem a Győri Jedlik Ányos Gépipari Szakközépiskolába, mert a Kisfaludy művészeti napokon rendszeresen részt vettem és szép eredményeket értem el, nemcsak megyei, hanem országos fotó és dia pályázatokon!”
Miért választotta végül mégis a műszaki pályát?
„A felsőfokú tanulmányaim kiválasztásánál az operatőr szakra nem nyertem felvételt, és ezért, folytattam a műszaki pályát, járműgyártó üzemmérnök, műszaki tanár, gépészmérnök, majd mérnöktanári végzettséget szereztem. Az életem ezen szakaszára jellemzőek azok a szinuszgörbével jellemezhető kilengések, amelyek az ezredfordulón 2000-ben vissza nem vezettek abba az iskolába amelyikben érettségiztem.
Most már nem kisdiákként, hanem mérnök tanárként, boldogítottam a diákokat. A szakmai tantárgyak mellett, műszaki rajzot is tanítottam és nemcsak a hagyományos, ceruzás szerkesztések formájában, hanem modern számítógépes rajzoló programokkal is megismertethettem a diákokat.”
Hogyan kapcsolódott össze a műszaki precizitás és a művészet?
„Különleges és egyben érdekes a szemlélő számára, ahogy a gépészeti precizitás, a műszaki rajz szigora és a fotózás során elmélyült megfigyelőkészség végül a művészetben, a rajzolásban és festészetben ért össze. A gépészmérnöki háttér és a térlátás valójában óriási előny a rajzolásnál.
A műszaki pálya adta meg az alapot, a struktúrát és a fegyelmet, aki tudja, hogyan épül fel egy gép vagy egy szerkezet, az a portréban vagy a tájképben is meglátja az "architektúrát", az arányokat és a fény-árnyék logikáját. Ugyanakkor számomra ez egy mély belső konfliktus a műszaki pálya racionális, szögletes világa és a művészet áramló, szabadsága közötti feszültség.”
Hogyan talált rá a Valdor Artra?
„Lehet, egy kicsit előre szaladtam az időben hisz először a világhálón rá kellett találnom a korábbi életemet merőben megváltoztató hirdetésre. A kíváncsiság és a fejlődési vágy vezérelt, amikor rábukkantam a „pálcikaembertől a saját kiállításig” felhívásra.
Éreztem magamban annyi affinitást és rajzi előképzettséget, megmozgatta a fantáziámat, és úgy gondoltam a pálcika embernél egy kicsit többet is értek a rajzkészítéshez, pl. házikót is tudok rajzolni. Szóval jelentkeztem az első online rajzolásra, hozzátok a Valdor Art rajz és festőiskolába. „
Miért lett meghatározó élmény az első rajzolás?
„Jack Sparrow kapitány portréját rajzoltuk meg az első alkalommal, a Karib tenger kalózai című sorozatból. Annyira jól sikerült a portrérajz, hogy felismerhető volt a főhős, ez adta meg a végső lökést, hogy komolyabban elkezdtem foglalkozni a rajzolással. Azt is mondhatom ő volt a bűnös!
Úgy tűnik, Jack Sparrow kapitány valóban jó irányba terelte azt a bizonyos hajót, azzal együtt az utamat is!
A pályafutásom „mérnök tanár” szakasza után, a nyugdíjhoz közeledve találtam rá erre az útra, hiszen a folyamat mindössze két és fél éve tart.
Online formában kezdtem el tanulni. Először egy ingyenes alkalommal éltem, nagyon tetszett és ami megfogott, nem zsákbamacskát árult a program, hanem kipróbálás után dönthettem el, akarom-e választani a felkínált lehetőséget.
Andrea elragadó személyisége és lelkes, türelmes oktatása, miközben az apró hibalehetőségekre is felhívta a figyelmet, segített az egyértelmű elhatározásban. Így lettem tagja a Valdor Art rajz és festőiskolának. „
Mit adott számára a Mentorprogram?
"A mentorprogram alap csomagját választottam, emlékszem kételkedtem a kitartásomban és féltem, hogy a lelkesedésem nem tart sokáig. Videófilmeken keresztül követtem az alkotási folyamatokat, a számomra legérdekesebbeket megrajzoltam, illetve megfestettem, sorba végig vettem valamennyi leckét, amelyeket később önálló alkotások követtek. Nagyon sokat jelentettek számomra a havi webináriumok, amelyeken sok érdekes dolgot hallhattam és igyekeztem minden alkalomra képet bemutatni, mentorálásra.
Szárnyaimat kibontakoztatva mindig készültem a Művész Viadalokra és az évente ismétlődő kiállításokra is beneveztem. Előfordult, hogy a Budapesti Művészterem által meghirdetett kiállításra is küldtem be a képeimből. Belekerültem egy olyan körforgásba, amely a festészetről szólt, korábban még csak a gondolat sem született meg a fejemben ezért írtam a bevezetőmben az „égi jelzőbójákkal” szegélyezett utamra találtam általatok!
Azt a sok ismeretanyagot, amit tanulhattam csak a Ti fáradságos munkátok által, létrehozott videó, és művészeti oktató programokból tudtam elsajátítani! A legnagyobb érdem a tiétek, mert én „csak az ecsetet fogtam”, de a technikákat, az anatómiát, a szín elméletet és sorolhatnám a számtalan ismeretet, tőletek tanultam! Andrea és Péter nagyszerű személyisége biztos kulcsa volt a sikernek!”
Hogyan jutott el saját kiállításig?
„Felemelő érzés számomra, hogy a ValdorArt család tagja lehetek és veletek együtt alkothatok! Az alkotások elkészítésén túl, új ismerősöket és barátokat is szerezhettem! Ennek eredménye, Fűzfa Ildikóval közös kiállítás, amelyet április közepén nyitottunk meg Győrszentivánon.
Amikor az otthon falai megtelnek, az ember elgondolkozik azon, hogyan tovább? Összerakva és porosodni hagyni az alkotásokat nem annyira ösztönző. Viszont egy kiállítás megszervezése, lebonyolítása nemcsak inspiráló, de lehetőség is, megmutatni a nagyközönségnek a korábbi munkánk eredményét.
Célom tulajdonképpen az volt ezzel a kiállítással, hogy a rövid két és fél év alatt elkészült alkotói utamat bemutassam.”
Mit jelent számára az alkotás és milyen üzenetet szeretne átadni a képeivel?
„Az alkotás számomra egyfajta beteljesedés, ahol a korábban megszerzett készségeim (megfigyelés, precizitás, térlátás) új formát öltenek, ezt szerettem volna közvetíteni. Sikerélményt és folyamatos fejlődési lehetőséget ad. A vendégkönyvbe írtak alapján, nem csak egy ösztönös művész alkotásai láthatók, hanem egy olyan alkotó, akinek a munkáiban, ott van a mélység, a rend és az érett élettapasztalat.
A stílusom a műszaki pontosságból és a fotós múltból táplálkozik: a lényeg a pontos megfigyelés és a részegységekből összeálló teljesség ábrázolása. A képeimmel az alkotói utat, a folyamatos fejlődést és a „sosem késő elkezdeni” üzenetét közvetítem.”
Mit jelentett számára, amikor festményei új gazdára találtak?
„A kiállítás alkalmával megtörtént velem a csoda, amikor több képem is új gazdára talált. Egy olyan kettősség, antagonisztikus ellentét párosult bennem, amely átélése időt vett igénybe. Ekkor döbbentem rá, nemcsak megfestettem a képeket, de ragaszkodtam is hozzájuk.
Viszont korábban gondolni sem mertem volna, hogy valaha is vásárolnak belőlük. Átélve az eseményeket, és rendezve az érzelmeimet, sikerült pozitívan elfogadtatni magammal. A legmagasztosabb érzés, ha másoknak örömöt tudok szerezni. Amikor hazaviszik felakasztják a falra, biztosan szép emlékként maradok meg emlékezetükben. Azt is el kell fogadnom, ebben az életkorban a festészet már nem karrierépítés, hanem szent rituálé a látható és láthatatlan világ formájában, aminek célja mások emlékében jóként megmaradni.
Nem szeretnék szerénytelennek mutatkozni, de a megtörtént eset megmagyarázza a fenti okfejtésemet. A tárlat egyik hölgy látogatója visszajött a kiállítás vége felé és elmondása szerint, „Az alpesi táj” című képem annyira megragadta, amikor előtte áll hallja vízesés zúgását és a víz csobogását, és ezért szeretné elvinni a festményt. Szerintem ez no komment!”
Mik Viktor jövőbeli tervei?
„A jövőbeli terveimben szerepel, további technikák megismerése, sokkal többet festeni és az aranytechnikát jobban megismerni. Az arany technika (vagy aranyozás) szépsége számomra leginkább abban rejlik, hogy ez nem csupán egy szín, hanem egy élő fényforrás a képen. Míg a sárga festék elnyeli a fényt, az aranyfüst vagy az arany festék visszaveri azt, így a műalkotás a napszakoktól és a megvilágítástól függően folyamatosan változik. Szerintem spirituális ragyogása van, azt a teret szimbolizálja, ahol megszűnik az idő és a fizikai világ, és átlépünk a szakralitásba.
A bemutatkozásomat a hitvallásommal szeretném zárni:
„Az élet legmagasabb rendű formája a művészet, mert a művészet a legnagyobb, és a legmagasabb rendű életszeretet.” idézet: Karel Schulz”
Számunkra fantasztikus látni Viktor fejlődését és azt, hogy a Mentorprogram segítségével milyen gazdag alkotói világot épített fel magának. A Valdor Art Mentorprogramban nemcsak technikákat tanulunk együtt, hanem egy támogató, inspiráló közösséget is építünk, ahol mindenki a saját tempójában fejlődhet.
Szeretettel várunk téged is a Mentorprogram Áttörés csoportjában, ha szeretnél rajzolni, festeni tanulni folyamatos támogatással és egy motiváló alkotói közösség tagja lenni!
Nézd meg, hogyan tanulhatsz tőlünk!