Hogyan válik egy egész életében képekkel dolgozó szakemberből alkotó művész?
Egész életében képekkel dolgozott.
Könyveket, folyóiratokat és kiadványokat készített elő nyomdai gyártásra, képek minőségét ellenőrizte, művészeti albumokat gyűjtött, és nap mint nap a vizuális kultúra világában mozgott.
Mégis úgy telt el több évtized, hogy nem alkotott.
A festészet iránti szeretet végig ott volt benne, de csak nyugdíjasként érkezett el az a pillanat, amikor végre nem mások képeit nézte, hanem elkezdte létrehozni a sajátjait.
Pók Andrea története nemcsak a festésről szól. Arról is, hogy vannak álmok, amelyek türelmesen várnak ránk akár évtizedeken keresztül is.
Miért marad velünk egy alkotói álom akár évtizedeken keresztül is?
Andrea már gyermekkorában rajongott a rajzolásért. Az általános iskolában rajzszakkörre járt, később pedig a művészettörténet szerelmese lett. Saját művészeti albumot készített, amelybe könyvekből, folyóiratokból és kiállítási prospektusokból gyűjtötte össze kedvenc alkotásait.
Bár szakmai pályája végül a nyomdaipar és a kiadói világ felé vitte, a művészet szeretete végig megmaradt.
„A festészet mindig közel állt a szívemhez, festeni pedig mindig is szerettem volna.”
Amikor elérkeztek a nyugdíjas évek, végre lehetősége nyílt arra, hogy ezt a régi vágyat valóra váltsa.
Hogyan kezdhet el valaki festeni és rajzolni nyugdíjasként?
Andrea először selyemfestéssel kezdett foglalkozni. Ahogy egyre több tapasztalatot szerzett, rájött, hogy szeretné fejleszteni a rajztudását is, hogy még pontosabban tudja megvalósítani elképzeléseit.
Ekkor találkozott a jobb agyféltekés rajzolás módszerével, amely teljesen új világot nyitott meg előtte. Egyre több témát próbált ki, a portréktól a virágrajzolásig, miközben folyamatosan fejlesztette tudását.
Andrea mindig szeretett saját készítésű alkotásokkal örömet szerezni a barátainak. Számára egy kézzel készített kép sokkal személyesbb ajándék, mint bármi, amit boltban meg lehet vásárolni.
Ez a kép is ajándéknak készült, és jól mutatja azt az időszakot, amikor egyre magabiztosabban használta a rajzolás és az akvarell technikáit.
Hogyan segített a Valdor Art Mentorprogram az első portré elkészítésében?
2019-ben Andrea csatlakozott a Valdor Art Mentorprogramhoz. Egy különleges célt tűzött ki maga elé: szerette volna meglepni barátnőjét, Simon Izabella zongoraművészt egy saját készítésű portréval.
A mentorálás során nemcsak szakmai útmutatást kapott, hanem azt a biztonságot is, hogy egy nagyobb kihívásba is bátran belevághat.
Az első találkozás után így emlékszik vissza:
„Annyira boldog voltam, madarat lehetett volna fogatni velem.”
A portré végül három nap alatt készült el, és óriási örömet szerzett a megajándékozottnak.
Mit ad az alkotás annak, aki egész életében erre vágyott?
Andrea számára az alkotás ma is különleges élmény.
Minden kép hosszú tervezéssel kezdődik: tanulmányozza a témát, vázlatokat készít, megfigyeli a részleteket, majd teljesen belemerül a munkába.
„Maga az alkotó folyamat igazi flow élmény számomra. Alig veszem észre, úgy elrepül az idő.”
Az alkotás nemcsak kikapcsolódást jelent számára, hanem folyamatos inspirációt is. Különösen szereti a közös workshopokat, ahol ugyanabból a referenciafotóból minden résztvevő teljesen más alkotást hoz létre.
A Valdor Art közösségében azt is megtapasztalhatta, hogy a fejlődés nemcsak a technikáról szól, hanem arról is, hogy más alkotóktól inspirációt kapunk.
Hogyan találhatja meg valaki a saját művészi hangját?
Andrea szerint még ma is a felfedezés időszakát éli.
„Első sorban szépségre vágyok, ezt szeretném mindenben megmutatni. Portréban, virágban, tájban.”
Szeret új technikákat kipróbálni, de egyre inkább kirajzolódik, mi áll hozzá igazán közel. Ennek egyik legszebb példája a "Fekete szépségek" portrésorozata, amely három afrikai fiatal nő történetén keresztül mutatja meg a szépség és az egyéniség különböző arcait.
Ezek a képek jól mutatják azt az utat, amelyen Andrea már nemcsak technikákat tanul, hanem saját gondolatait és látásmódját is egyre bátrabban jeleníti meg.
Miért fontos a mentor támogatása még akkor is, amikor már önállóan alkotunk?
Bár Andrea ma már egyre több saját elképzelés alapján készít alkotásokat, úgy érzi, a fejlődéshez továbbra is szükség van egy tapasztalt mentorra.
Szeretne még mélyebben megismerkedni az olajfestéssel, az akvarellel, valamint tovább fejleszteni saját alkotói stílusát. Egyre több önálló ötletből születnek képei, de tudja, hogy egy-egy elakadásnál hatalmas segítséget jelent a szakmai visszajelzés.
Pók Andrea története azt bizonyítja, hogy a művészet iránti vágy nem múlik el az idővel. Lehet, hogy éveken vagy akár évtizedeken át háttérbe szorul, de amikor végre teret kap, olyan örömöt, fejlődést és alkotói szabadságot hozhat az életünkbe, amire korábban nem is gondoltunk.
Hiszen néha a legszebb képek nem azok, amelyeket egész életünkben nézünk, hanem azok, amelyeket végül mi magunk alkotunk meg.
Ha Te is szeretnél támogatással, személyes visszajelzésekkel és inspiráló közösségben fejlődni, szeretettel várunk a Valdor Art Mentorprogramban!
Nézd meg, hogyan tanulhatsz tőlünk!