Hobbiból hivatás: hogyan jutott el egy Valdor Art tanítvány a 7. önálló kiállításáig?
Vajon hová vezethet a festés szeretete, ha valaki kitartóan tanul, gyakorol, és folyamatosan fejleszti a tudását? Lehetséges, hogy egy kezdetben egyszerű hobbi idővel valódi hivatássá váljon?
Ágota 2019-ben még a ValdorArt Mentorprogramjának tanulójaként, csoportos kiállításokon mutatta be alkotásait. Azóta rengeteget fejlődött, kialakította saját festői világát, elvégezte a ValdorArt festőoktató-képzését, és ma már ő maga is segíti mások alkotói fejlődését.
Mára a hetedik önálló kiállításánál tart, ahol a nőiesség, a belső erő, a szabadság és a természet különleges kapcsolatát mutatja meg festményein keresztül. Története inspiráló példa arra, hogy a festés szeretetéből kitartással, tanulással és megfelelő szakmai támogatással akár szeretett hivatás is születhet.
Mitől lesz egy hobbiból hivatás? Hová vezethet a rajzolás és a festés szeretete, ha időt, figyelmet és energiát szánunk rá?
Ágota története szép példája annak, hogy az alkotás nemcsak kikapcsolódás lehet, hanem idővel az életünk fontos részévé, sőt szeretett munkánkká is válhat.
Ágota 2019-ben csatlakozott a ValdorArt mentorprogramjához. Akkor még a mentorprogram csoportos kiállításain mutatta be festményeit. Azóta elvégezte a ValdorArt festőoktató-képzését, gyerekeket tanít festeni, felnőtt alkotókat mentorál, és már a hetedik önálló kiállításánál tart.
Legújabb kiállítása jelenleg is megtekinthető a budapesti Lipták Villában, ahol a nőiesség, a belső erő, a szabadság és a természet különös kapcsolatát fedezhetjük fel a festményein.
A kiállítást Dorogi Andrea, a ValdorArt egyik alapítója nyitotta meg, aki már Ágota alkotói útjának kezdetén is figyelemmel kísérte a munkáit.
Hogyan lett egy ValdorArt-tanítványból kiállító festő és oktató?
Ágota és a Valdor Art közös története 2019-ben kezdődött, amikor Ágota részt vett a Valdor Art mentorprogramjában.
A mentorprogram résztvevői minden évben lehetőséget kapnak arra, hogy közös kiállításon mutassák be alkotásaikat. Ágota annak idején több ilyen csoportos kiállításon is szerepelt.
Dorogi Andrea a mostani kiállítás megnyitóján felidézte az akkori képeket:
„Az ő képei közül engem már akkor is a fekete-fehér nőalakok állítottak meg. Monokróm festmények voltak, néhol egy-egy piros részlettel. Már ott látszott, hogy a nők témája foglalkoztatja.”
Azóta sok minden történt. Ágota folyamatosan fejlesztette festőtudását, kialakította saját képi világát, és egyre több kiállításon mutatta be munkáit. Közben a festés már nemcsak az alkotásról szólt számára. Elvégezte a Valdor Art oktatóképzését és ma már ő maga is átadja a tudását másoknak.
Gyerekeket tanít festeni, emellett a ValdorArt mentori közösségének is aktív tagja: két Facebook-csoportban segíti a felnőtt alkotókat azzal, hogy véleményezi a feltöltött rajzokat és festményeket és megosztja velük szakmai észrevételeit.
Aki néhány éve még maga is mentori segítséggel fejlődött, ma már másokat támogat az alkotásban.
Ez az egyik legszebb része Ágota történetének.
Hogyan válhat a festés hobbiból szeretett munkává?
Amikor valaki elkezd rajzolni vagy festeni, általában nem azon gondolkodik, hogy egyszer majd ez lesz a munkája.
Egyszerűen szeret alkotni. Jó érzés leülni egy üres papír vagy vászon elé, kipróbálni új technikákat, megtapasztalni, hogy egyre ügyesebben tudja megvalósítani az elképzeléseit. Aztán lehet, hogy eljön az első kiállítás. Majd a következő. Egyre több visszajelzés érkezik, új lehetőségek nyílnak és egyszer csak felmerül a gondolat: mi lenne, ha ezt a tudást másoknak is továbbadnám?
Ágota útja pontosan azt mutatja meg, hogy nem kell előre tudnunk, hová vezet a festés szeretete.
Nem minden alkotóból lesz festőoktató, és nem mindenkinek az önálló kiállítás a célja. De ha örömmel alkotunk, tanulunk és fejlődünk, olyan lehetőségek is megnyílhatnak előttünk, amelyekre az út elején még nem is gondoltunk. Ágota számára a tanítás és a saját festészet két különböző, mégis egymást kiegészítő élmény.
Így fogalmazott erről:
„A tanítás kifelé áramló energia, a festés befelé vezető út. Mindkettőre szükségem van: az egyik frissen tart, a másik elmélyít.”
A gyerekek kíváncsisága, bátorsága és spontaneitása folyamatosan inspirálja. Amikor viszont a saját festményein dolgozik, a csendet és az elmélyülést keresi.
Ez talán az egyik legjobb válasz arra, hogyan válhat egy hobbiból álommunka: amikor a munkánkban is megmarad az az öröm, amiért eredetileg elkezdtük.
Mit jelent Ágota számára a női erő és hogyan jelenik meg a festményein?
Ágota alkotásaiban már a korai, fekete-fehér nőalakok idején is fontos szerepet kapott a nőiség és a nőiesség.
De mit jelent számára a női erő? Mit szeretne megmutatni a képeivel?
Andrea a kiállításmegnyitóra készülve ezt is megkérdezte tőle.
Ágota válasza sokat elárul arról, milyen gondolatok és érzések húzódnak meg a festmények mögött:
„A női erő számomra nem harsány, nem domináns, nem agresszív. Sokkal inkább az a fajta belső tartás, amely csendben is jelen van. A női erő az a képesség, hogy valaki egyszerre tud gyengéd és határozott lenni; hogy a lágyság nem a gyengeség jele, hanem a rugalmasságé és az alkalmazkodóképességé.”
A képein ezt a kettősséget keresi: a szelídség és a határozottság, a finomság és az erő együttes jelenlétét.
Ahogy ő mondja, azt a fajta erőt szeretné megmutatni, „amely nem akar uralkodni, mégis megmozdítja a világot.”
Egyik korábbi önálló kiállítása is A nő szelíd ereje címet viselte. Ennek a sorozatnak szinte valamennyi festménye helyet kapott a mostani tárlaton. A nőalakok azonban Ágota számára nem pusztán portrék vagy emberábrázolások. Minden mozdulat, arckifejezés és testtartás egy-egy történetet mesél el.
„A nőket festeni olyan, mintha egy végtelen nyelvet beszélnék: minden póz, minden tekintet, minden mozdulat új mondat, új történet.”
És éppen ez teszi izgalmassá a festményeket: nemcsak azt nézhetjük meg, kit vagy mit ábrázolnak, hanem azt is, milyen érzést, gondolatot ébresztenek bennünk.
Mi köze a hastáncnak az állatokat ábrázoló festményekhez?
Első pillantásra talán meglepő, hogy egy nőiességről szóló kiállításon a női portrék és hastáncosok mellett oroszlánnal, pillangóval, tűzmadárral, kanárival vagy medúzával is találkozhatunk.
Pedig Ágota képi világában ezek szorosan összetartoznak.
Ágota maga is táncol, így a hastánc mozdulatai és ritmusa személyes élményt jelentenek számára. Amikor hastáncos nőket kezdett festeni, felfedezte, hogy ezekben a mozdulatokban valami ösztönös, ősi erő rejlik.
„A hastánc számomra mindig a női test ösztönös, ősi ritmusát jelentette. Amikor először festettem hastáncos nőt, azt éreztem, hogy ez a mozdulatvilág valami mélyebb, természeti erővel kapcsolódik össze.”
Ebből a felismerésből született meg az állatok és a táncos nőalakok közötti különleges kapcsolat.
A pillangó, az oroszlán, a tűzmadár, a kanári és a medúza nem egyszerűen állatokat ábrázoló képek témái. Ágota számára a szabadságot, az ösztönösséget, a természet energiáját és a belső erőt is megjelenítik.
A hastáncos mozdulatok olykor egy-egy állatot idéztek fel benne, ezért a táncosokat ábrázoló festmények között állatneveket viselő alkotások is születtek. Később pedig magukat az állatokat is megfestette.
Ágota szerint a női mozdulat és az állati energia ugyanannak az ősi erőnek két különböző megnyilvánulása.
„A női alak és az állat nem egymás mellett léteznek, hanem egymást tükrözik: ugyanaz a lágyság, ugyanaz a vibráló életenergia, ugyanaz a belső szabadság.”
Ha ellátogatunk a kiállításra, érdemes megkeresni ezeket a kapcsolatokat.
Vajon melyik hastáncos mozdulatban fedezhető fel egy pillangó könnyedsége? Hol jelenik meg az oroszlán ereje vagy a tűzmadár lendülete?
Lehet, hogy a képeket nézve egészen más összefüggéseket fedezünk fel, mint amilyenekre az alkotó eredetileg gondolt.
Miért kerülnek tájképek is a nőiességről szóló kiállításra?
A nőalakok és az állatok mellett a kiállítás harmadik fontos témája a természet.
De hogyan kapcsolódnak a tájképek a női erőhöz?
Ágota alkotói gondolatvilágában a férfias és nőies energiák kétféle minőséget is képviselhetnek: a cselekvést és a létezést. Míg a férfias energiához gyakran a tenni, addig a női minőséghez a lenni kapcsolódik.
A tájképek ezt a nyugodt, szemlélődő jelenlétet idézik meg.
Olyan helyeket ábrázolnak, ahol szívesen megállnánk. Ahol jó lenne leülni, elcsendesedni, és egy ideig nem csinálni semmit. Csak figyelni a fényeket, a színeket, a természetet. Nem teljesíteni, nem rohanni, nem megfelelni.
Egyszerűen csak lenni.
A tájképek Ágota számára a csendet, a megfigyelést és a színek, formák tiszta örömét is jelentik.
Így válik érthetővé, miért férnek meg egymás mellett a női portrék, a hastáncosok, az állatok és a tájak. Bár látszólag különböző témákat dolgoznak fel, valójában ugyanannak a belső alkotói útnak a különböző állomásai.
Mit üzennek együtt Ágota festményei?
Ágota hetedik önálló kiállítása nem egyetlen témát jár körül, hanem egy folyamatosan alakuló alkotói világba enged betekintést.
A nőalakok a belső tartásról, a szelídségről és az érzelmekről mesélnek.
A hastáncosok és az állatok az ösztönösséget, a szabadságot és az életenergiát jelenítik meg.
A tájképek pedig a csendet, a nyugalmat és a jelenlét örömét hozzák közel.
A festmények között sétálva egy alkotó gondolatait és változásait is követhetjük. Láthatjuk, hogyan születik egyik témából a másik, hogyan kapcsolódnak össze a különböző korszakok és hogyan válik egyre gazdagabbá egy festő saját világa.
Ágota nem egyetlen témát szeretett volna kiválasztani a kiállításához, hanem hagyta, hogy a különböző festmények együtt meséljenek. Talán ezért is érdemes személyesen megnézni a képeit. Mert miközben az ő történetét ismerjük meg, a festmények bennünk is elindíthatnak valamit.
Mit tanulhatunk Ágota történetéből, ha mi is szeretünk rajzolni vagy festeni?
A festés nem mindig könnyű.
Vannak napok, amikor minden ecsetvonás a helyére kerül, és órákra megfeledkezünk az időről. Máskor semmi nem úgy sikerül, ahogy elképzeltük. Ilyenkor át kell festeni, félre kell tenni a képet, majd újra nekifogni.
Az alkotás így nemcsak a technikai tudásunkat fejleszti, hanem türelemre, kitartásra és újrakezdésre is tanít.
Ágota története pedig arra is emlékeztet, hogy a fejlődésnek nem feltétlenül van előre kijelölt végállomása.
Lehet, hogy valaki azért kezd festeni, mert szeretne egy kis időt önmagára fordítani. Később csatlakozik egy mentorprogramhoz, részt vesz egy csoportos kiállításon, majd rájön, hogy másoknak is szeretné továbbadni az alkotás örömét.
És egyszer csak azt veszi észre, hogy abból, amit eredetileg szabadidős tevékenységként kezdett, szeretett munka lett.
Ágota 2019-ben még a ValdorArt mentorprogramjának tanulójaként volt egy kiállítás része. Ma már a hetedik önálló kiállításánál tart, festeni tanít és más alkotók fejlődését segíti.
Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanezt az utat kell bejárnia. Inkább azt, hogy érdemes elindulni, még akkor is, ha nem tudjuk pontosan, hová jutunk.
A Valdor Art mentorprogramjának tanulói idén novemberben ismét közös kiállításon mutatják be munkáikat. Talán közöttük is lesz olyan alkotó, akinek néhány év múlva már az önálló kiállításáról írhatunk.
Ha Te is szeretnél rendszerben, személyes támogatással és egy inspiráló alkotói közösségben fejlődni, szeretettel várunk a Valdor Art Mentorprogramban!
Hol lehet megnézni Ágota kiállítását?
Ágota hetedik önálló kiállítása jelenleg is megtekinthető a budapesti Lipták Villában, az intézmény nyitvatartási idejében.
A tárlaton női portrék, hastáncosokat ábrázoló festmények, állatképek és tájképek is láthatók. Ha érdekel, hogyan jelenhet meg a női erő, a szabadság, az ösztönösség és a belső nyugalom a festészetben, akkor érdemes ellátogatnod a kiállításra.
És ha te magad is szeretsz rajzolni vagy festeni, Ágota története talán ahhoz is inspirációt ad, hogy továbbfejleszd a tudásodat, kipróbálj új technikákat, vagy megmutasd másoknak az alkotásaidat.
Hiszen soha nem tudhatod, hová vezet az első ecsetvonás.
Nézd meg, hogyan tanulhatsz tőlünk!