Miért nem érdemes a tökéletes pillanatra várni a rajzolással és festéssel?
Mindig lehet találni egy egészen elfogadható okot arra, hogy ma még ne kezdjük el.
Nincs elég időm. Túl fáradt vagyok. Nem vagyok elég ügyes. Nem értek az online technikához. Régen rajzoltam utoljára. Majd ha kevesebb dolgom lesz. Majd ha több energiám lesz. Majd ha végre lesz egy nyugodtabb időszak.
Csider Bernadettének 92 évesen valószínűleg még hosszabb lehetne ez a listája. Amikor 86 évesen rátalált a Valdor Artra, éppen a Covid miatt szinte minden az online térbe költözött. Új technikai eszközöket kellett megtanulnia használni, évtizedek teltek el a komolyabb rajztanulmányai óta, és nyilván az energiája sem ugyanaz, mint húsz- vagy negyvenévesen. Mégsem azt kereste, miért ne csinálja. Talált valamit, amiért érdemes volt áthidalni ezeket az akadályokat: az alkotás örömét.
Csatlakozott a Valdor Art Mentorprogramhoz, és ma is aktívan tanul velünk. Rendszeresen részt vesz az élő online alkalmakon, eljön a festőtáborainkba, új technikákat próbál ki, olajképeket, tájakat és családi portrékat fest. Alkotásait pedig már kiállításon is bemutatta.
Bernadette története ezért nem egyszerűen arról szól, hogy „soha nem késő”. Sokkal inkább arról, hogy talán soha nem lesz minden körülmény tökéletes – de attól még elkezdhetünk valamit, ami jó nekünk.
Miért halogatjuk sokszor éppen azt, amire régóta vágyunk?
Bernadette életében a rajzolás szeretete nem 86 évesen jelent meg.
Már kisiskolásként alkotott. Nagymamájának női szabósága volt, így gyönyörű divatlapok vették körül. Ezekből merítve öltöztetőbabákat rajzolt és készített, amelyeket aztán bevitt az iskolába a társainak.
Később a tanítóképzőben dupla rajzórákon vett részt, ahol már komolyabb képzést kapott. Egy jeligés rajzversenyen első díjat nyert, és ez akkora megerősítést adott neki, hogy az érettségi után jelentkezett a budapesti tanárképző rajz szakára.
Fel is vették, családi okok miatt azonban nem tudta elkezdeni a tanulmányait. Az élet végül a zene felé vitte, az alkotás iránti érdeklődése mégsem tűnt el. Munkája mellett különféle kézműves tanfolyamokon vett részt: üvegfestést, porcelán-, selyem- és textilfestést, agyagozást és ékszerkészítést is tanult.
A festés tehát végig ott volt valahol az életében. Csak mindig jött elé valami más. Talán ezért is olyan könnyű azonosulni a történetével. Hiszen hány dolog van, amiről mi is azt mondjuk: "egyszer majd szeretném.."?
Hogyan tért vissza 86 évesen ahhoz, amit fiatalkorában félbe kellett hagynia?
A Covid alatt hirtelen beszűkült a világ. A megszokott programok eltűntek, az élet jelentős része az otthon falai közé került. Bernadette ekkor gondolt arra, hogy újra megpróbál képeket festeni. Az interneten figyelt fel a Valdor Artra, és egy különösen szép gondolat fogalmazódott meg benne:
„Gondoltam, hogy amilyen technikai tudást megszerezhettem volna a főiskolán, talán itt meg tudnám szerezni.”
Több mint hat évtized telt el azóta, hogy felvették a rajz szakra. Mégis visszatért ahhoz, ami egykor félbemaradt. Csatlakozott a Valdor Art Mentorprogramhoz, és újra tanulni kezdett. Nem pusztán képeket szeretett volna lemásolni. Érteni akarta a festést, megismerni a technikákat, fejlődni és egyre önállóbban alkotni.
A Mentorprogram tananyagai között különböző rajz- és festészeti technikákkal ismerkedett meg. Mindegyik új kihívást jelentett számára, de leginkább az olajfestés ragadta magával.
Ma szívesen festi meg a természet szépségeit, utazásainak emlékeit, és családi portrékat is készít.
A fiatalkori álom tehát nem ugyanabban a formában teljesült, ahogyan eredetileg elképzelte. De teljesült.
Lehet-e online rajzolni és festeni tanulni akkor is, ha nem a technika világában nőttél fel?
Talán Bernadette történetének egyik legizgalmasabb része, hogy 86 évesen kezdett online tanulni.
Videós tananyagok. Online felületek. Élő közvetítések. Bejelentkezések. Képfeltöltés. Sokkal fiatalabb tanulóinktól is gyakran halljuk, hogy ezektől előre tartanak. Bernadette számára sem volt minden magától értetődő. De nem abból indult ki, hogy amit még nem tud, arra nem is képes. Egyszerűen megtanulta.
Hat évvel később, 92 évesen rendszeresen ott van az élő online alkalmainkon. Figyel, együtt halad velünk, kérdez és tovább tanul. És az online világ sem zárta be a négy fal közé. Éppen ellenkezőleg. Bernadette a Valdor Art festőtáboraiba is rendszeresen eljön. Utazik, együtt fest a közösséggel, új emberekkel találkozik és újabb technikákat próbál ki.
A technika így nem akadály lett számára, hanem lehetőség. Segítségével olyan oktatáshoz, mentorokhoz és alkotói közösséghez fér hozzá, amely egyébként nem lenne ott vele az otthonában.
Talán ezt is érdemes elraktározni magunkban: attól, hogy valamit ma még nem tudunk, nem következik, hogy holnap sem fogjuk tudni.
Mit adhat a Mentorprogram annak, aki nemcsak képeket szeretne festeni, hanem folyamatosan fejlődni is?
Bernadette nem egyetlen tanfolyamot végzett el, majd eltette a festőeszközöket. Évek óta a Valdor Art Mentorprogram tagja.
Ennek egyik legnagyobb értéke éppen a folyamatosság. A tananyagok egymásra épülnek, mindig lehet új technikát vagy témát felfedezni, az élő alkalmak új lendületet adnak, a mentorok pedig ott vannak akkor is, amikor egy kép nem úgy alakul, ahogyan elképzeltük. Nem kell egyedül kitalálni a következő lépést. És közben egy különös változás is történik.
Eleinte azért követjük a tananyagot, hogy megtanuljuk, hogyan kell megfesteni egy képet. Később azonban egyre inkább azért tanulunk, hogy képesek legyünk megfesteni azt, amit mi szeretnénk.
Bernadette esetében is ez történt. Ma már utazásainak emlékeit viszi vászonra, megörökíti a számára fontos tájakat, és családtagjairól készít portrékat. Az elsajátított technika lassan eszközzé vált ahhoz, hogy a saját történeteit és emlékeit őrizze meg.
„Szívesen adom át a természet szépségét másoknak. Utazásaim emlékeit is szeretem megörökíteni, valamint családi portrékat is készítek.”
Alkotásai már kiállításon is szerepeltek, és további tervei vannak: szeretné képeit még több embernek megmutatni.
Mi változik, amikor a kifogások között végre helyet kap valami, amit önmagunkért teszünk?
Talán ez Bernadette történetének legfontosabb része. Nem az, hogy 92 éves. Nem is az, hogy megtanulta használni az online felületeket. És még csak nem is az, hogy képei kiállításra kerültek. Hanem az, hogy ennyi év után is van valami az életében, amit önmagáért csinál, ami újra és újra örömet ad neki.
„Festés közben elfelejtem a világ minden baját, teljesen kikapcsol és örömmel tölt el, ha sikeres alkotást tudok készíteni.”
Ezért kapcsolódhat Bernadette történetéhez valaki harminc-, negyven-, ötven- vagy hatvanévesen is. Mert a kifogások életkortól függetlenek. Az egyikünknek nincs ideje. A másik túl fáradt. Valaki attól fél, hogy nincs tehetsége. Más azt mondja, nem ért eléggé a számítógéphez. Van, aki évek óta vár arra, hogy végre nyugodtabb legyen az élete.
Bernadettének is lehetnének kifogásai. Talán több is, mint sokunknak. De valamiért újra bekapcsolódik az élő alkalomba. Megint előveszi az ecsetet. Eljön a következő festőtáborba. Nekikezd egy újabb képnek. Nem azért, mert számára minden könnyű. Hanem mert amit cserébe kap, fontosabb számára a nehézségeknél.
A Valdor Art Mentorprogramban ezért nemcsak rajzolni és festeni tanulunk. Egy olyan folyamat része lehetünk, amely újra és újra okot ad arra, hogy elővegyük az eszközöket, tovább fejlődjünk, alkossunk és adjunk magunknak néhány órát, ami tényleg a miénk.
Bernadette 86 évesen adott magának egy új lehetőséget. Ma 92 éves, és még mindig kíváncsi arra, mi legyen a következő kép. Talán nem is kell megvárnunk azt a pillanatot, amikor minden kifogásunk eltűnik. Elég, ha találunk valamit, amiért mégis érdemes elkezdeni.
Ha Te is szeretnél támogatással, személyes visszajelzésekkel és inspiráló közösségben fejlődni, szeretettel várunk a Valdor Art Mentorprogramban!
Nézd meg, hogyan tanulhatsz tőlünk!