Arcfelismerés holisztikusan
Az ember szinte mindenbe képes arcot belelátni: a felhőkbe, a holdba, két pontba és egy görbe vonalba. Agyunk úgy van programozva, hogy mindenütt igyekszik arcot keresni.
Az egyik legrégebbi arcillúzió elkészítése az itáliai festő, Giuseppe Arcimboldo (1527-1593) nevéhez fűződik. Egyik csendéletén kedvenc étele, a minestrone kellékeit festette meg!
Ha megfordítjuk a képet, akkor mit látsz?
Vajon miért látunk arcot az elrendezésben, amikor tudjuk, hogy csak egy rakás zöldségről van szó?
Nem rég a jobb agyféltekés rajztanfolyamunkon járt Nyerges Ildikó, pszichológus, aki az egyik műhelymunkájában az agyműködés és az arcfelismerés mikéntjéről írt!
Az arcfelismerést illetően a szakirodalomban máig vita van arról, hogy az arcok feldolgozása az agy egy speciális területéhez vagy egy egyedi hálózathoz köthető-e?
A neuropszichológia az arcfeldolgozás egyedi jellege mellett érvel, azaz azt mondja, hogy agyunk másképp dolgozza fel az információt, ha egy tárgyat lát és másképp ha arcot! Lássuk hogyan?
Az agy a tárgyakat azok alkotórészei alapján kódolja, azaz részekre szedve (ez a képesség a bal agyféltekéhez tartozik), míg az arcokat egészlegesen, azaz holisztikusan ( ez a képesség a jobb agyféltekéhez tartozik) dolgozza fel.
Lássunk néhány bizonyítékot:
1. Mit látsz az alábbi képen?
Különböző szürke kockákat, ugye?
És ha hunyorogva nézed, akkor mit látsz?
Látod már? Még nem?
Segítünk! Most már jobban ki tudod venni?
Ez itt Abraham Lincoln fényképe, amit 256 pixelre redukáltak le. A képen semmilyen egyedi jelleg nem felismerhető, de hunyorogva vagy a képet lekicsinyítve nézve homályosan látható maga az arc, miáltal következtetni lehet az adott személyre. Ez bizonyítja azt, hogy a nagymértékben lecsökkentett képi információ ellenére is felismerjük az arcokat, ami így nem történhet másképp, csakis holisztikus látásmóddal a jobb agyféltekében.
2. Mit látsz az alábbi négy képen?
Margaret Thatcher fényképét egy kicsit manipulálták. Lényeg, hogy a fejjel lefelé fordított arcba normális állású szemeket illetve ajkat helyeztek (jobb felső kép), melytől a kép valódisága semmit sem változott, azaz teljesen normálisnak látszik. Viszont, ha a képet helyes szögbe visszaállítva (jobb alsó kép) az arcok igencsak rémisztő hatást keltenek, egyáltalán nem nevezhetőek normálisnak.
A feltételezések szerint a fejjel lefelé fordított hatás felülírja a holisztikus feldolgozást, e helyett a featured-based (azaz az agy a tárgyakat azok alkotórészei alapján, részekre szedve kódolja) feldolgozás aktiválódik.
A jobb agyféltekés rajzolás pont ezt a látásmódot használja ki !!!
Azért fordítjuk meg fejjel lefelé a lerajzolandó portrét, hogy képesek legyünk az egyes érzékszerveket pontosan megfigyelve, a berögzült sablonokat elhagyva realisztikus módon lerajzolni azt amit látunk. Ha normál állásban rajzolnánk, beugranának azok a rajzsablonok, amiket kisgyermekkorban tanultunk.
Nézd meg, hogyan tanulhatsz tőlünk!