Ami igazán számít – Mit tanultam az életről?
Felgyorsult világunkban egyre fontosabb, hogy ne csak a testünk, de a lelkünk és az elménk egészségével is rendszeresen foglalkozzunk. Hogy ne csak végigrohanjuk a mindennapokat, hanem jól is érezzük magunkat. Fontos a mozgás, a pihenés, a feltöltődés – de most úgy látom, hogy talán a legfontosabb mégis csak az, hogy hogyan nézünk a világra. Mit veszünk észre, mire figyelünk, mire fókuszálunk. Hogyan reagálunk arra, ami körülöttünk – és bennünk – történik. Ezért is volt különösen mély hatással rám az a történet, amit most veled is megosztok.
Az öröm nem luxus – hanem élet
Pál Feri, mentálhigiénés szakember, motivációs előadó egyik előadásában mesélt Olofsson Placid bencés szerzetesről, aki 101 évet élt és ebből 10 évig volt a Gulagon. Egy olyan helyen, ahol a szenvedés volt a mindennapi valóság.
Placid már rövid idő alatt megfigyelte, hogy azok az emberek, akik nem tudtak mit kezdeni a stresszel, fokozatosan összeomlottak – testileg és lelkileg is, és meghaltak. Ezt látva úgy döntött, mentálisan próbálja segíteni a társait.
Kitalálta az Örömolimpiát, melyhez néhány szabályt is bevezetett:
1. szabály: A szenvedést nem érdemes dramatizálni.
Nem az a kérdés, hogy jogos-e, amit érzünk – hanem az, hogy milyen hatással van ránk, az elménkre, ha újra és újra átrágjuk magunkat ugyanazokon a nehézségeken. Ez az a pont, ahol az elengedés – vagy épp a fókusz áthelyezése – kulcsfontosságúvá válik.
2. szabály: Az öröm szükséges a túléléshez.
Észre kell venni az élet minden apró örömét, hiszen ezek miatt éri meg élni. A legapróbb örömforrás is számít, ezekre kell fókuszálni, hogy az ember igazán éljen.
Olofsson társai a Gulagon, - 40 fokban, szenvedések közepette egész nap gyűjtögették az örömeiket. Az Örömolimpia "bajnoka" végül 17 örömöt sorolt fel egyetlen nap alatt. Elmondása szerint egész nap ismételgette őket, nehogy elfelejtse.
És akkor belegondoltam:
ha valaki a Gulagon képes volt örömöt találni, akkor nekem is sikerülhet egy átlagos hétköznapon!
 |
A boldogság nem ott van, ahol keresnénk
Ahogy ráébredtem erre, elkezdtem magamban végigvenni:
- Mi minden okoz nekem örömöt?
- Mikor érzem magam boldognak?
- Mi az, ami feltölt, ami után jobban vagyok – testileg, lelkileg és mentálisan is?
És ekkor eszembe jutott egy másik tanítás, amit évekkel ezelőtt olvastam, de most új értelmet nyert bennem.
Csíkszentmihályi Mihály pszichológus egész életében azt kutatta, mitől lesz boldog az ember. Azt találta, hogy nem a nyaralás, nem a semmittevés, nem is a külső sikerek hoznak valódi elégedettséget, hanem az elmélyült, önfeledt tevékenység.
Ez az az állapot, amikor megszűnik az időérzék, nem gondolsz magadra, nem méred, mit csinálsz jól vagy rosszul – egyszerűen csak jelen vagy. Teljes figyelemmel, nyitottan, tisztán. Ezt hívta ő flow-nak. És ez az, az állapot, amit lehet, hogy Te is ismersz, csak eddig nem tudtad nevén nevezni.
 |
Honnan lehet ismerős a flow tudatállapot?
Ha már alkottál valaha valamit, akkor nagyon valószínű, hogy már Te is átélted!
Lehet, hogy volt olyan pillanat, amikor rajzoltál, festettél – és egyszer csak megszűnt a külvilág. Nem számított az idő, nem volt fontos, hogy jól csinálod-e. Csak tetted a dolgod, jöttek a mozdulatok egymás után, jelen voltál, és valami melengető érzés kezdett benned kialakulni.
Ez a flow. Ez az elmélyült állapot az, ami – Csíkszentmihályi szerint – a boldogság egyik legfőbb forrása.
És talán pont ez az, ami a hétköznapok rohanásából, elvárásaiból és stresszéből újra visszavezethet valami nagyon emberihez: az alkotás öröméhez.
 |
Mi lenne, ha újra felfedeznéd ezt az állapotot?
Mi lenne, ha az alkotás nem csak egy eredményhajhász verseny lenne, hanem egy hely, ahova vissza tudsz húzódni? Egy biztonságos belső tér, ahol nem kell megfelelni, csak alkotni és jelen lenni.
Mi lenne, ha nem csak az lenne a fontos, hogy „tudsz-e” rajzolni, hanem az, hogy hogyan érzed magad közben?
Lehet, hogy el sem tudod képzelni, mekkora különbséget jelentene már napi fél óra is – amikor elcsendesedsz, a figyelmed fókuszálódik, és valami szép születik – kívül és belül is.
Nem az alkotás tökéletessége számít. Hanem az, hogy te ott vagy benne. És az, amit közben megtalálsz: boldogabb önmagadat.
Lehet, hogy az elején még bizonytalan lennél. Hogy "túl elfoglalt vagy", "nincs hozzá kézügyességed", "nem most van itt az ideje"...
De lehet, hogy pont most lenne rá a legnagyobb szükséged. Hogy visszatalálj az örömökhöz. Hogy te is gyűjteni kezdd őket – ahogy a Gulagon - 40 fokban is.
Nem biztos, hogy rögtön 17-et találnál, de lehet, hogy ez az egy dolog is elég lenne – hogy jobb napod legyen!
 |
Adj magadnak esélyt egy boldogabb életre, merülj el a mindennapok örömeiben!
Nem kell, hogy minden nap tökéletes legyen. Nem kell, hogy minden kép, amit rajzolsz, kiállításra kerüljön. De ha akár csak egyetlen pillanatra is sikerül elmerülnöd az alkotásban, ha egy fél órára lecsendesedik benned a világ, ha a kezed nyomán valami megszületik, ami örömmel tölt el – az már elég lehet.
Nézd meg, hogyan tanulhatsz tőlünk!