Mi történik veled, amikor rajzolni vagy festeni kezdesz?
Az alkotás 3 valódi eredménye
Amikor leteszed a ceruzát vagy az ecsetet, három dolog marad utánad.
1. Egy alkotás, amelyet megmutathatsz másoknak.
2. Néhány óra, amely alatt végre elcsendesedett körülötted a világ.
3. És valami láthatatlan, amit magaddal viszel: egy új érzés önmagadról.
A rajzolás és a festés látható eredménye maga a mű. Egy bekeretezhető kép, egy személyes ajándék, esetleg egy kiállításra beválogatott alkotás. De közben megszületik egy másik eredmény is: az alkotás nyugalma, a teljes figyelem és az az élmény, amikor néhány órára megszűnik minden más.
Van azonban egy harmadik eredmény is. Talán a legnagyobb kincs mind közül.
Az, amit az elkészült képből és az alkotás közben átélt csendből magaddal viszel a hétköznapokba.
Mi az alkotás első, kézzelfogható eredménye?
A rajzolás és a festés leglátványosabb eredménye természetesen maga az elkészült mű.
Ott van előtted valami, ami néhány órával, nappal vagy héttel korábban még nem létezett. Te hoztad létre a vonalakból, a fényekből, az árnyékokból és a színekből.
Egy kezdő számára ez sokszor sokkal többet jelent egy szép képnél. Kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy képes volt valamire, amiről korábban azt gondolta:
„Én ilyet biztosan nem tudnék.”
Az első sikerélmény után új célok születhetnek. Valaki megrajzolja a gyermekét vagy az unokáját. Más saját készítésű festményt ad ajándékba. Van, aki benevez egy pályázatra, megmutatja a képét egy közösségben, vagy egyszer csak azt az üzenetet kapja:
„Az alkotásodat beválogattuk a kiállításra.”
Egy ilyen pillanat nemcsak a kép értékét változtatja meg, hanem azt is, ahogyan az alkotó önmagára néz. A siker pedig bátorságot ad ahhoz, hogy újabb technikákat is kipróbáljon.
Az elkészült mű tehát nem egyszerűen egy tárgy. Emlékeztet arra az időre, türelemre és figyelemre, amelyet beletettél. Megmutatja, honnan indultál, és milyen messzire jutottál.
Néha pedig egy teljesen új önkép kezdetét jelenti:
„Talán mégis képes vagyok rá.”
Miért nyugtat meg a rajzolás és a festés folyamata?
A második eredmény nem kerül keretbe, mégis azonnal érezhető: ez maga az alkotás közben átélt állapot.
Amikor rajzolsz vagy festesz, figyelni kezdesz. Nem általában a világra, hanem egyetlen vonalra, egy szín finom árnyalatára, a fény irányára vagy az arc apró részleteire.
A teendők nem tűnnek el. A megoldandó problémák is ott várnak valahol. De egy időre hátrébb lépnek, mert a figyelmed végre nem tízfelé szakad.
Csak te vagy és a kép.
Ezért történhet meg, hogy valaki leül egy órára rajzolni, majd három órával később néz fel, és meglepve veszi észre, mennyire elrepült az idő.
Félix Ibolya, mentorprogramos tanulónk története különösen jól megmutatja ezt. Könyvelőként az állandó terhelés és a folyamatosan pörgő gondolatok miatt már éjszaka sem tudott igazán megnyugodni. Olyan elfoglaltságot keresett, amely nem pusztán eltereli a figyelmét, hanem valódi csendet teremt benne.
Ezt végül az alkotásban találta meg.
„A festőestek teljesen megnyugtatnak, és mindenfajta tabletta nélkül nagyon jól el tudok aludni.”
Ez természetesen Ibolya személyes tapasztalata. Mégis sok alkotó ismerheti azt az érzést, amikor egy rajzolással vagy festéssel töltött este után csendesebbek a gondolatok, lassabb a belső rohanás, és könnyebb elengedni a napot.
Az alkotás közben nem kell mindenre válaszolnod. Nem kell minden problémát azonnal megoldanod. Nem kell máshol lenned. Elég jelen lenned abban az egyetlen pillanatban.
Miért az a legnagyobb eredmény, amit nem lehet bekeretezni?
Az elkészült képet felakaszthatod a falra. Az alkotás közben átélt nyugalom néhány órára lecsendesíthet.
A harmadik eredmény azonban tovább maradhat veled.
Ez az, amit az alkotás után magaddal viszel.
Felnőttként rengeteg szerepnek próbálunk egyszerre megfelelni. Dolgozunk, gondoskodunk, szervezünk, megoldunk, tervezünk, felelősséget vállalunk. Sokszor már reggel úgy ébredünk, hogy fejben soroljuk az aznapi feladatokat, este pedig azon gondolkodunk, mit nem sikerült befejezni.
Annyira hozzászokhatunk ahhoz, hogy mindig valakiért vagy valamiért teljesítünk, hogy egyszer csak felmerül a kérdés:
"Hol vagyok ebben én?"
A #félhangosan blog szerzője egy személyes írásban mesélt arról, hogyan kezdett megváltozni az élete, és milyen szerepe lett ebben a Valdor Art online rajztanfolyamának.
Korábban feszültebb, türelmetlenebb volt, mindent magára vett, és mindent meg akart oldani. Később azt kezdte észrevenni, hogy könnyebben elenged dolgokat, és újra örömét találja olyan egyszerű tevékenységekben, mint a séta, a mozgás, a biciklizés vagy éppen a rajzolás.
A rajztanfolyam alkalmait úgy várta, mint egy gyermek. Órákon át ült a rajza fölött, kizárta a külvilágot, és azt érezte, hogy miközben valami maradandót alkot, benne is megnyugszik valami. Az első portréján hat órán keresztül dolgozott, és az elkészült kép olyan büszkeséggel töltötte el, amilyet már nagyon régen nem érzett.
De a történet legfontosabb mondata mégsem a portréról szólt:
„Talán most kezdek visszatalálni magamhoz.”
Talán ez az alkotás harmadik és legértékesebb eredménye.
Nem feltétlenül az történik, hogy a rajzolás közben egy teljesen új emberré válsz.
Lehet, hogy éppen ellenkezőleg.
Lassan visszatalálsz ahhoz az emberhez, aki mindig is ott volt benned. Aki kíváncsi volt. Aki képes volt örülni egy új felfedezésnek. Aki nem azért csinált valamit, mert kötelező volt, hanem egyszerűen azért, mert boldoggá tette.
A #félhangosan írásában az alkotás egy nagyobb felismerés részévé vált: az élet nem állhat kizárólag munkából, elvárásokból, megfelelésből és a mindennapok túléléséből. A rajzolás néhány csendes órája emlékeztette arra, hogy lehet valamit pusztán az örömért is tenni.
Ez a változás nem feltétlenül hangos és látványos. Lehet, hogy csak türelmesebb leszel. Kevésbé akarsz mindent azonnal megoldani. Könnyebben engeded el azt, amit nem tudsz irányítani. Jobban észreveszed a fényeket, a színeket, az arcokat és az apró szépségeket.
Vagy egyszerűen újra lesz valami, amit örömmel vársz.
Mit ad valójában a rajzolás és a festés?
Az alkotásnak tehát nem egyetlen eredménye van.
Az első maga a mű: egy rajz vagy festmény, amelyre büszke lehetsz, amelyet megmutathatsz, ajándékba adhatsz, vagy akár egy kiállításon is viszontláthatsz.
A második az alkotás közben átélt élmény: a figyelem, a lelassulás és az a jóleső csend, amelyben egy időre háttérbe szorul a külvilág.
A harmadik pedig az, amit nem lehet lefényképezni vagy bekeretezni. Azönbizalom, amely az első sikerélménnyel megszületik. A türelem, amelyet egy nehéz részlet kidolgozása közben tanulsz meg. A bátorság, hogy új technikákat próbálj ki. És talán az az érzés is, hogy a feladatok, a szerepek és az elvárások mögött újra kezded megtalálni önmagadat.
A Valdor Art Mentorprogramban ezért nemcsak képeket készítünk. Lépésről lépésre tanulunk, rendszeresen alkotunk, személyes visszajelzést kapunk, megosztjuk egymással a sikereinket, és egy olyan közösséghez tartozunk, ahol mindenki a saját útján, a saját tempójában fejlődhet.
Mert lehet, hogy ma még csak egy szép képet szeretnél készíteni.
De nem tudhatod előre, mi minden születik meg közben benned.
Ha Te is szeretnél támogatással, személyes visszajelzésekkel és inspiráló közösségben fejlődni, szeretettel várunk a Valdor Art Mentorprogramban!
Nézd meg, hogyan tanulhatsz tőlünk!