17 pillanat, ami minket is formált
Ha visszagondolok az elmúlt 17 évre, nem a számokat látom magam előtt. Nem a tanfolyamokat, a tananyagokat vagy a statisztikákat. Hanem pillanatokat. Apró, mégis sorsfordító pillanatokat, amelyek mind hozzáadtak valamit ahhoz, akik ma vagyunk.
A kezdetek és a hit, hogy lehet másként is
Emlékszem, milyen volt az első rajztanfolyam. Hat ember ült előttem — köztük két családtag, két barát és két „idegen”, akik akkor még nem tudták, hogy épp egy történet elején ülnek. Azt hiszem, ott éreztem meg először, hogy valami különleges születik.
Aztán jöttek az évek, a gyerekek, a fáradtság, a kísérletezés, és a hit, hogy lehet ezt másként is. Nem elvont művészetként tanítani a rajzolást, hanem úgy, hogy közben mindenki elhiggye: többre képes, mint gondolja magáról.
Ott volt a pillanat, amikor elindítottuk az első online tanfolyamot – a legtöbben akkor még nem értették, miért nem DVD-t adunk ki. Sokan le akartak beszélni róla, de mi hittünk benne. És ma már tudjuk: jól tettük. Hiszen ezzel nyílt meg az út, hogy bárki, bárhonnan tanulhasson rajzolni.
Új dolgok, nehézségek és újrakezdések
Később ugyanez történt az Oktatóképzéssel is. Azt mondták, ez túl nagy vállalás. És ma? Ma már országszerte tanítanak a Valdor Art módszerével olyan oktatók, akik régi munkájukat hátrahagyva kezdtek új életet. Olyan emberek, akik nemcsak rajzot tanítanak, hanem hitet, önbizalmat, és azt az érzést, hogy „igen, képes vagyok rá.”
A külföldi indulásnál sem volt másképp. Kevesen hittek benne, hogy sikerülhet. Mi mégis belevágtunk. És most már ott áll a valdorart.com — és a módszerünk angolul is elérhető. Egy újabb bizonyíték arra, hogy a határok nem falak, csak meghívások valami újra.
Persze nem volt mindig könnyű. Sok kudarc ért, sok újrakezdés, sok éjszaka, amikor elbizonytalanodtunk.
A közösség születése
Valahányszor azt éreztük, hogy elfogy az erő, jött egy tanítvány, egy üzenet, egy rajz, és emlékeztetett minket arra, miért csináljuk.
Egyikük ezt írta:
„Életem első portréja ez, és nem tudom abbahagyni a mosolygást, amikor ránézek. Soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek ilyet alkotni — és most nem akarok többé leállni a rajzolással. Tudom, hogy vannak hibák, de egész életemben azt mondták, nem tudok rajzolni — és elhittem. Most viszont büszke vagyok magamra. Megmutattátok, hogy semmi sem lehetetlen. Erőt és önbizalmat adtatok, és megtettem az első lépést az álmaim felé. Örökké hálás vagyok.”
Nemrég egy másik tanítványunk mesélte el, hogy a rajzolás segítségével kijött a depresszióból. Azt mondta, amíg rajzol, elcsendesedik az elméje, visszatér az öröm — és újra érzi, hogy él. Ezek azok a pillanatok, amikor tudjuk: nem csak rajzolni tanítunk. Reményt, hitet és újrakezdést adunk.
Aztán jött a Mentorprogram, a közös LIVE-ok, az online közösség, a könyv, a rengeteg új technika — és velük együtt annyi történet, amennyi élet. És mi minden egyes nap tanulunk valamit tőletek: türelmet, hitet, örömöt.
Mert ahogy ti fejlődtök a rajzaitokban, úgy fejlődünk mi is – emberségben, kitartásban, hálaérzetben.
Ez a 17 év nemcsak a mi történetünk!
Ez a közös utunk. Köszönjük, hogy részese vagy.
Nézd meg, hogyan tanulhatsz még tőlünk!