Kiből lesz a cserebogár? - Lukács Andrea

Kiből lesz a cserebogár? Lukács Andrea

Régen jelentkeztünk már „cserebogár” – cikkel, pedig tehetséges művészekből szerencsére nincs hiány. Ismerkedj meg Lukács Andreával, aki rajzfilmrajzolóként kezdte, és (remélhetőleg) hamarosan hivatásos művészként folytatja pályafutását. Mesél a megtett útról, és arról is, hogy a rajzolást soha nem lehet abbahagyni!

Andrea már gyerekkorában is jól rajzolt, szerette is, és mindig is fontos része volt az életének. Bár néha el-elsodorták az események, valahogy mindig visszahúzta a rajz, mintha csak egy számára kijelölt ösvény lenne, amiről nem lehet letérni. És bár előfordult, hogy ez volt a fő foglalkozása, a pénzkereset mellett mindig hiányzott belőle a szenvedély, az alkotás öröme, a rajzolás szeretete.

Kiskorában még kifejezetten állatorvos, vagy képzőművész szeretett volna lenni, de nyomdász édesanyja nem értett egyet terveivel, és valami „reálisabb” pályát szeretett volna lányának. Hány tehetséges művész veszhetett már így el a történelemben! Andiból például retusőr lett, és bár ennek volt némi halovány köze a rajzoláshoz, de a valóságban nagyon messze állt a művészettől. Gyermeke születése után pedig egyáltalán nem akart már visszamenni. 

Haladó rajz és jógatáborban készült rajzHaladó rajz és jógatáborban készült rajzHaladó rajz és jógatáborban készült festmény

 

Így lett belőle fázisrajzoló, a rajzfilmfigurák életre keltője. Jól hangzik, ugye? Pedig a valóságban sajnos ez is távol áll az igazi alkotástól: ugyanazt a figurát kell újra és újra lerajzolni, egyetlen mozdulathoz akár 50 fázisrajz is készülhet, amiknek precízen illeszkednie kell. A kreativitás, az egyénieskedés teljes mértékben ki van zárva! Andi munkája során pedig még szigorúbbak voltak a szabályok, hiszen többek között a Mr. Bean című animációs filmen is dolgozott, ahol a mozdulatok mellett a színész mimikáját is nagyon pontosan kellett ábrázolnia. A rajzfilmkészítők munkája ráadásul igen periodikus: néha éjt-nappallá téve kell dolgozni, hogy időben elkészüljön a munka, míg máskor előfordulhat, hogy hetekig, hónapokig nem rendel senki rajzfilmet.

Miután megszületett 2. gyermeke, egy más lehetőség kacsintott rá: fogorvos sógornőjének tartósan beteg lett az asszisztense, így sürgősen utánpótlás kellett. Andi gyorsan elvégezte a szükséges képzéseket, és belépett az egészségügybe: bár ez nem ugyanaz volt, mint a gyerekkori nagy álom, nem állatokkal foglalkozott, de közvetve mégis segíthetett másokon, ami sokáig elégedettséggel töltötte el. Munkájának kedvenc része, amikor iskolákban, óvodákban „lép fel”, saját maga által kitalált meséjével, hogy így tanítsa meg a gyerekeket a helyes fogápolásra.

A művészet és az alkotás persze soha nem tűnt el az életéből: részt vett a helyi játszótér és a vasútállomás aluljárójának kifestésében, és az óvodai, iskolai közösségben is mindig tudták, hogy számíthatnak rá, ha művészi vénára van szükség.

Elvégezte az alap rajztanfolyamunkat, majd utána a lézező összes haladóknak szóló képzésünket is, sőt, bevalljuk, hogy az egyikhez épp ő adta az ötletet! Egyszer megjegyezte, hogy szívesen tanulna többet az akvarell ceruzák használatáról, és amikor elindítottuk az új tanfolyamot, ott volt az első jelentkezők közt. 

Magabiztosan bánik a grafit és a színes ceruzával, nagyon sok portrét rajzolt három-szín technikával. Jól ismeri a pasztell krétát és az ecsetet, igazán sokoldalú az eszközhasználat terén!

 

Most pedig újabb változás van az életében: sógornője nyugdíjba készül, így az állás, amit az elmúlt 10 évben betöltött, meg fog szűnni. „Itt az ideje lépni” – mesélte, amikor eljutottunk a történetnek ehhez a pontjához. „Most végre megvalósíthatom a gyerekkori álmomat, és a képzőművészet lehet a fő foglalkozásom. Szerencsére még van időm gondolkodni, kísérletezni, nem egyik napról a másikra kell mindent megváltoztatnom. Festettem képeket gyerekszobákba a falra, érdekel a portrérajzolás is, és még számtalan más dolog: elindulok egy-két irányba, és meglátom, hogy mi az, ami örömet okoz nekem is és a megrendelőknek is. A gyerekeim felnőttek, én pedig szabad vagyok. Hosszú út áll előttem, de alig várom, hogy ráléphessek: nagyon izgalmas lesz!”

Andi már az idei karácsonyi szezonra is vesz fel megrendeléseket: kedves portréi nagyszerű ajándékok lehetnek a fa alá, ha kedvesedet szeretnéd megajándékozni egy közös képpel, vagy a nagyszülőket a kisunokáról készült rajzzal… Ez olyan egyedi meglepetés, ami garantáltan kiemelt helyet kap majd a falon, és a megajándékozott évtizedekig becsben tartja majd! 


Várakozás - akril festményRagyogás  - akril festmény

Küldj egy jó minőségű referencia fotót a lukacsag2@gmail.com email címre, írd meg neki a kívánt rajz méretét és a választott technikát és Andi hamarosan felveszi veled a kapcsolatot!

Sok sikert kívánunk Andinak, és reméljük, hogy hamarosan eléri álmát: hivatásos művész lesz! Örülünk, hogy ebben mi is segíthettünk egy kicsit:)