Egy este, amikor minden kép életre kelt – Így zajlott a 2025-ös ValdorArt Mentorprogramos kiállítás megnyitója
A megnyitó pillanatai mindig különlegesek. Van egy sajátos feszültség a levegőben: halk beszélgetések, ismerős mosolyok, az utolsó képek igazítása a falon. Aztán egyszer csak elindul a kiállítást megnyitó zene, és mindenki megérkezik – nemcsak a terembe, hanem abba a világba, ahol a művészet átvált érzelemmé.
Idén ismét Tihanyi Dániel hangja nyitotta meg a kiállítást, aki Louis Armstrong legendás dalát, a What a Wonderful World-öt énekelte el.
A dallam, amit mindannyian ismerünk, most egészen másként szólt: nem a rádióból, hanem hús-vér emberek között, képek és alkotók társaságában. Mire a refrénhez ért, a terem megtelt mosollyal – a dal egyszerű üzenete pontosan visszaadta mindazt, amiért itt voltunk: hogy ez a világ tényleg csodálatos, ha meg tudjuk látni benne a szépet.
Nézd meg a teljes kihívás megnyitóját és éld át Te is a hangulatot!
Új helyszín, új élmények
A 2025-ös kiállítás már a hatodik volt a Mentorprogram történetében, és idén először Új Stúdiónk adott otthont az eseménynek. A falakon több mint 200 alkotás kapott helyet, a vetítőn pedig azok a művek peregtek, amelyek fizikailag nem fértek el a teremben – így minden beküldött kép részese lehetett az ünnepnek.
Ahogy haladtunk a képek között, minden sarokban új történet, új technika, új stílus tárult fel. Látni lehetett, mennyit fejlődtek az alkotók: bátrabban nyúltak a színekhez, nagyobb méretben gondolkodtak, egyre több sorozat érkezett be és egyre személyesebben fogalmaztak a vásznon.
A művészet új arca – inspiráció az AI-ból
Az idei év egyik különlegessége, hogy megjelentek az AI által inspirált képek is. Nem véletlenül váltottak ki sok beszélgetést: ki mit gondol a mesterséges intelligenciáról a művészetben?
A közös tapasztalat végül az volt: az AI nem helyettesít, hanem inspirál. Új ötleteket, látásmódokat ad, amiket aztán az alkotók saját kézjegyükre formálnak.
Ahogy valaki fogalmazott:
„Lehet, hogy a gép generál egy képet, de az ember adja hozzá a lelket.”
A fejlődés útja – önmagunkhoz mérten
A megnyitón elhangzott, hogy ez a kiállítás mindig egyfajta tükör: megmutatja, hova jutottunk el az elmúlt évben. És nem másokhoz képest, hanem önmagunkhoz mérten.
Sok alkotó már az első évek óta jelen van, mások most először állítottak ki – de a közös bennük ugyanaz: a kíváncsiság, az alkotás öröme, és az a vágy, hogy minden képpel egy kicsit többet mondjanak el magukról.
Ahogy egyikünk megfogalmazta:
„Nem kell mindenkinek mesterré válnia – elég, ha minden kép egy apró lépés afelé, hogy jobban lássuk a világot.”
Közösség, ami megtart
A kiállítások legszebb része mégis az, ami a képeken túl történik: a beszélgetések, a találkozások, a felismerések, hogy „én is így érzem”, „én is voltam ezen a ponton”.
A Valdor Art közösségben az alkotás nem magányos folyamat, hanem kapcsolódás – egymáshoz, a mentorokhoz, és legfőképp önmagunkhoz.
Az este végén a levegőben ott maradt az a különös, csendes pezsgés, ami csak ilyenkor tapintható. A képek helyükre kerültek, a fények eltompultak, de valahogy mindenki egy kicsit feltöltődve indult haza.
Talán mert újra bebizonyosodott: amikor ennyi ember gyűlik össze a szépség szeretetéből, abból csak valami jó születhet.
Te is szeretnéd, ha ott lenne a műved a falon akár már jövőre?
Ha benned is ott van a vágy, hogy fejlődj, hogy egyszer a te képed is ott legyen egy ilyen kiállításon, ha szeretnél egy támogató, inspiráló alkotóközösséghez tartozni,
akkor várunk a "Művészet és Fejlődés" Mentorprogramban!
Ott kezdődik minden: a közös alkotásoknál, a beszélgetéseknél, a bátorító pillanatoknál.
És ki tudja?
Talán jövőre a te műved előtt áll majd valaki, mosolyogva, és azt mondja: „Váó!”
ÉRDEKEL A MENTORPROGRAM>>>
U.i. Ha szeretnéd megnézni a képeket, látogass el a kiállításra, amely 2025. október 31-ig II. kerületi Stúdiónkban tekinthető meg!
Nézd meg, hogyan tanulhatsz még tőlünk!