Te felismered, hogy mikor van kész a képed?
„Hú, már egészen jó… egész élethű. Na, csak még egy kis igazítás itt… egy kis finomítás ott… ezzel a résszel még nem vagyok tökéletesen elégedett…. Hú, elrontottam az egészet, az előbb jobban nézett ki!” – Ismerős az érzés? Sokszor nem is olyan könnyű eldönteni, mikor tekinthetünk késznek egy képet.
![]() |
![]() |
Hello, itt Péter. :)
Képzeld, a napokban olvastam a Pastel Journal című újságban egy interjút egy pasztellfestővel, aki maga is megtapasztalta a fenti problémát: állandó késztetést érzett, hogy tovább „simogassa” a laikus számára késznek tűnő képet. Egy alkalommal azonban fogta magát és csinált egy kísérletet: amikor úgy érezte, hogy majdnem kész van, csinált róla egy fotót, majd „befejezte”, és a végén, amikor tényleg késznek nyilvánította, akkor csinált róla még egy fotót.
Tudod, hogy mi volt a két kép közötti különbség?
Szinte semmi!
Még ő maga is alig látta, mi változott.
És ez még a jobbik eset: rosszabb esetben (és ez szerintem mindenkivel előfordult már, aki ceruzát, krétát, ecsetet vett a kezébe) addig-addig szépítgeted az elkészült képet, míg végül teljesen elveszik az eredeti hangulata, frissessége, esetleg teljesen el is rontod.
![]() |
![]() |
Mi ennek az oka?
Jellemzően az állandó javítgatás 2 okra vezethető vissza:
- Nem tudod elengedni az alkotást, folyamatosan foglalkozni akarsz még vele
- Maximalista vagy és folyton találsz rajta valami hibát, vagy valami olyan dolgot, ami lehetne még jobb.
Hidd el nekem: az állandó javítgatás nem vezet sehova. Egy alkotás egy kicsit olyan, mint a gyerek: soha nem érzed úgy, hogy készen van, de mégis, egy idő után muszáj elengedni:)
De honnan tudod, hogy mikor jött el ez a pont? Mik azok a hibák, amiket tényleg ki kell javítani, és mik azok, amiket igazából már csak te látsz?
![]() |
![]() |
Így engedd el a rajzodat 5 lépésben
1. Lépj távolabb!
Amikor úgy érzed, hogy végülis kész, már csak a csiszolgatás van hátra, akkor szó szerint lépj távolabb és nézd 5 percig a képet. Látsz rajta valami NAGY javítanivalót? Ha igen, akkor azt javítsd ki, ha nem, vagy csak kisebbeket, akkor lépj tovább a 2-es pontra.
2. Felejtsd el!
Tedd félre a képet pár napra, ne is foglalkozz vele. Sőt, még jobb, ha egy hétre el is felejted. Amikor újra előveszed, nézd meg megint: most van rajta valami nagyobbacska hiba? Találsz olyat, ami elviselhetetlenül szúrja a szemed?
3. Tedd elérhetetlenné!
Tedd ki a képet egy olyan helyre, ahol nem tudsz hozzányúlni – vagy legalábbis nincsenek a közelben a rajzeszközeid. Gyakori hiba ugyanis, hogy ha hozzáférhető, akkor jön a „jaj, csak ezt a kis apróságot kijavítom gyorsan” – és mire észbe kapsz, félig már újrarajzoltad a képet. Most mindent a szemnek, semmit a kéznek!
![]() |
![]() |
4. Változtasd meg a környezetét!
Nézd meg más fényviszonyok között: vidd ki a szabadba, vidd be a szobába, vidd át a másik helyiségbe. A hibák sokszor eltűnnek, ha más megvilágítást kap a kép.
5. Fotózd le!
Nézd meg a telefonodon is a képet. Most ne a részletekre figyelj, csak a fő formákra, a tónusokra, a színekre. Hogy tetszik?
Megcsinálhatod ugyanezt a számítógéped monitorán is. Ott hogy mutat?
Ha végigcsinálod ezt az 5 lépést, az esetek többségében rá fogsz jönni, hogy egyáltalán nem kell hozzányúlni a képhez: a „hibák” nem hiányosságok, hanem az egyedi stílusod lenyomatai, éppen ezek teszik különlegessé az alkotást.
Gratulálunk, készen van a képed!
![]() |
![]() |
Nézd meg, hogyan tanulhatsz tőlünk!