Míra arcképe! Pasztell portré!

Ezúttal ismét egy pasztell képről fogok írni, de ezúttal nem a technika lesz a fő téma, hanem a portré rajzolás. Kicsit lejjebb erről is írok pár gondolatot természetesen, hiszen kipróbáltam egy újfajta pasztellpapírt és nagyon jól bevált!

Az apropóját az adta most ennek az írásnak, hogy elvittük keretezni végre a  festményt. Jó hosszú történet lett belőle o). 2015 novemberben kezdtem el rajzolni és januárban lett kész, persze nem éjjel-nappal ezzel foglalkoztam, maga a fotó pedig még egy évvel korábban készült.

Mírát, lányunkat festettem meg ezen a képen. Ez sokunk számára mindig igazi kihívást jelent, hiszen nem egy arcot kell lerajzolni hanem AZ arcot, akit szeretünk, akihez szoros kapcsolat fűz.

És bizony előfordul, hogy pont ez rak plusz terhet ránk, hiszen ennek SIKERÜLNIE KELL! Ezt nem szabad elrontani! Mit szólnak hozzá a családtagjaim, ha még a lányom portréját sem tudom lerajzolni?  Ismerős érzések?

Első feladat megtalálni azt a fotót, ami megfelelő kiindulópont a portré rajzoláshoz, festéshez. Gyerekeket elég nehéz rávenni arra, hogy 3 hónapig egyhelyben maradjon, ezért itt tényleg nagyon hasznos ha van néhány jó képünk. Azt is javaslom, hogy bátran használj több fotót: az egyiken jó lesz az arca, a másikon pont rajta van a kedvenc sapkája, a harmadikon pedig megtalálod az ideális hátteret.

Ha úgy adódik, hogy egy profi fotóssal (vagy egy profi fotós barátoddal) készíttetsz fényképeket, akkor gondold át előre, hogy milyen festményt szeretnél készíteni, mondd el a fotósnak az elképzelésedet, nagy segítség egy jó fotó! 

De ez még nem elég! Kell még valami, hogy jó legyen a rajz!

Ez pedig nem más, mint a Te fejedben élő kép, ahogy Te látod, ahogy Te emlékszel rá, ahogy a Te érzelmeidben megjelenik az, akit le akasz festeni. És itt jön az a pillanat, amikor bíznod kell magadban és addig rajzolni a képet, amíg meglátod benne az ő arcát, akkor is, ha pl. a referencia fotót nézve már az az érzésed, hogy nem azt fested amit ott látsz.

No, akkor megvolt a fotó, megvolt a kép a fejemben :), már csak neki kellett állni a portré rajzolásának! És ez volt az a pillanat, amikor az a nyomasztó érzés, hogy ennek sikerülnie kell, eltűnt! Amint leültem az asztalhoz, kezembe vettem a pasztell krétákat, átkacsoltam az agyamat a jól ismert vizuális tudatállapotba, ismét csak a formákra és színekre figyeltem, na ekkor megszűnt a kis aggodalmaskodó racionális énem zakatolása! Innentől sínen voltam o).

Egyszóval hasonló helyzetben ne gondolkodd túl a dolgot, állj neki és csináld! 

Most pedig jöjjön néhány gondolat a rajzolás folyamatából.

Mint említettem, ez egy újfajta pasztell papír volt, a Clairefontaine cég Pastelmat terméke. Ez is francia, mint kedvenc dörzsis papírom a Sennelier.  Eredetileg a vegyes technikához vettük, mert ez bírja a vizet, azaz lehet aláfesteni az első réteget. Persze szárazon is lehet rajzolni, sőt azt igérte a leírás, hogy ugyanúgy sok-sok rétegben lehet pasztellezni rajta, mint a dörzsisen. Nos, amikor végigsimítottam először a felületén, erősen hitetlenkedtem: ez se nem textúrás, se nem dörzsis, szinte teljesen sima. Hogy fog ezen megtapadni a pasztellpor?

Nos, megtapad! Gyönyörűen, sok rétegben, sokáig lehet simogatni a rétegeket, egészen finom átmeneteket lehet készíteni rajta! Ami például egy portrénál nem hátrány o).

Előrajzolás szénceruzával, finoman érintve a felületet, itt vigyázni kell, hogy ne nyomjuk meg a szénceruza hegyét, mert árkot váj a finom felületbe, és azt elég nehéz eltüntetni később.

Első fázisban mindig csak a nagy foltokat érdemes felrakni, elsősorban a tónusokra figyeljünk, a végleges színeket nem most kell kialakítani. Persze ahol rózsaszínes árnyalatú lesz a bőrszín, oda használjuk már most ezt a színt. A Rembrandt krétákat használtam, ez kicsit keményebb, mint a Pannonpasztell ezért nem fog annyira intenzíven és most pont ez kellett. Nagyon finoman tettem fel az első réteget, nézd meg a fázisfotón, hogy nem is fogta be mindenhol a papírt. Amit kicsit jobban megrajzoltam, az Míra szeme volt. Annyira csábított a kék varázslat, nem tudtam ellenállni :o).

Ezután úgy haladtam, hogy nekiálltam egy egy területnek ( homlok, szem körüli rész, orr, arc oldala, áll és arc alja...), és megrajzoltam véglegesre.  Hogyan? Sok réteg, sok finom átmenet, sok apró színfolt és sok türelem! Akkor lesz szép egy portré szerintem, ha rászánod az idődet és hagyod, hogy az a sok gyönyörű színes por addig keveredjen, amíg el nem kezd szinte vibrálni. Nem jegyeztem fel menet közben, mennyi időt töltöttem el a képpel, de érzésre volt vagy 35-40 óra.

Továbbra is főleg a Rembrandt krétákat használtam, jó volt  papír, fogadta szépen a nyolcadik- tizedik réteget is. Inkább a színekre figyeltem, ha kellett a Pannonból is kivettem egy-egy jó színt.

 Két pillanat is volt, amikor éreztem, hogy most már megvan Míra, ott lélegzik a képen. A 4-ik fázisban, amikor meglett a homlok, meglett a szem körüli rész és befejeztem a szemét. No itt nagyon rámnézett megint!

A másik jó pillanat pedig az volt amikor a haja is kész lett, innentől a ruha már csak idő kérdése volt.

 A háttér sem maradt ilyen szürkén, oda felraktam világoskékkel egy laza foltos mintát. A kék szín egyrészt harmonizál a kék szemével, másrészt legtöbbször jó színpárost alkot az arc rózsaszínes tónusaival. Ha visszajön a keretezőtől, felteszem a végső fázisfotót is :o)