Vajon hogyan fejlődik a gyerekek rajzkészsége egészen kicsiktől a nagyokig?
A gyerekrajzok fejlődése életkor szerint lebontva:
1-2 éves korban jelenik meg a firkálás. A gyermek figyeli a mozgást és közben nyomot hagy a felületen. A firkák egy idő után formát öltenek. Megjelenik a lengőfirka, majd másfél éves kor körül a körkörös firka. További fejlődésnek tekinthető, hogy a mozgás alkalmazkodik a papír szabta határokhoz.
2-3 éves kor környékén a gyerekek elkezdenek jelentést tulajdonítani rajzaiknak, ekkortájt kezdenek el köröket és ellipsziseket rajzolni. Kezdetben a kész firkának főként a környezet kérdései nyomán kezdenek jelentést adni. Lassan hozzászoknak ahhoz, hogy a firkáláshoz jelentés tartozik és már nem utólag, hanem közben is mondogatják, hogy mit rajzolnak. De a vonalak és a jelentés között még nincs tartalmi összefüggés. A jelentés önkényes, asszociatív, bármikor megváltoztatható, tartalmilag független a vonalaktól. A gyerekek kezdetben preferálják a kört, az íveket, a függőlegest a vízszintessel szemben.
3-4 éves kor: 3 éves kor körül jelenik meg a rajzban az ábrázolás szándéka. A körfirkából lassan kibontakozik az emberi alak, megjelennek bizonyos alapsémák, amelyek a tárgyak egész osztályára vonatkoznak: kezdetben van „kutya”, „ház”, „ember” alapséma, de a tárgyak többsége ember jellegű (pl. a házon két ablak és egy ajtó szerepel). A rajzokhoz érzelmileg gazdag fantáziakör társul. Ebben az időben a tárgyaknak és a dolgoknak még nincs meg az a szemléletes rendje, ahogyan a felnőtt látja a világot. Jellemző az aránytalanság (az emberek nagyobbak, mint a két emeletes ház), az érintkezést és a bennfoglalást még nem tudják ábrázolni (a kalap a fej fölött lebeg), valamint az, hogy az irányok gyakran véletlenszerűek (a tető a ház belseje felé van rajzolva). 3-4 éves korban az emberrajzokon jellegzetesen nagy a fej, és abból nőnek ki a végtagok (fej láb rajz). Csak később jelenik meg a törzs.
5-6 életévben Növekszik a valósághű ábrázolás igénye. A sémák világosabbá, a hozzájuk tartozó jelentések szilárdabbá válnak. A rajzok jól felismerhetőek. Ábrázolásmódját sokáig az határozza meg, hogy mit tud a dolgokról. A gyerek a valóságnak megfelelően rajzol, de nem úgy rajzolja a dolgokat, ahogyan látja őket, hanem azt adja vissza, amit tud róluk. Jellemző a sűrítés, az érzelmek konkrét tárgyi megjelenítése. A tárgyak színét, nagyságát, egymáshoz való viszonyait nem a valóság, hanem a gyermeki érzelem – és fantáziavilág szabja meg. A fontosabb családtag háromszor olyan nagy, mint a kevésbé fontos. Az ábrázolás többszempontú, mintha a dolgokat egyidejűleg több nézőpontból lehetne látni pl. profilból ábrázolt emberarc két szemmel. A gyerekek többsége iskolás kora előtt az emberrajzon olyan nemű személyt jelenít meg, amilyen ő maga. A nőiség szimbóluma kisgyerekeknél a hosszú haj.
7-9 éves kor: A szubjektivitás csökken, a rajz egyre inkább a látványra hasonlít. A gyerekek már megkülönböztetik a rajz bal és jobb oldalát. Jellegzetes a mozgó alakok ábrázolása. Megjelenik a perspektíva és a téri dimenzió. A gyerekrajzok ugyanis sokáig csak kétdimenziósak, a rendezés elvét a „fent” jelentésű és a „lent” jelentésű ábrázolási elemek adják. Kisiskolás korban az ábrázolásnak egyértelműen közlő funkciója van, a szimbólumok közérthetővé, hitelessé válnak, letisztulnak. A tárgyak megfelelő nézetben, vagy elhelyezkedésben való ábrázolása még nagy gondot jelent. A gyerekek kedvelt témái az ember, a lányoknál gyakorivá válik a királynő, tündér, fiúknál a harcosok, sportolók.
10-12 éves kor: rajzi realizmus. Csökken a képzeletből való ábrázolás iránti hajlandóság, a rajz többé már nem gyermeknyelv. A gyermek igyekszik a realitáshoz közeledni.
12 éven felül: a másolási képesség jelentősen megjavul, a gyerekek mind tökéletesebben ábrázolják a perspektívát és a téri dimenziókat.
Hiszünk abban, hogy a következő generáció már úgy nő fel, hogy büszkén állíthatja magáról: „Képes vagyok örömmel alkotni, mert valóban tudok rajzolni!"
Nézd meg, hogyan tanulhatsz tőlünk!