Igazi szerelem – a Hobbitház elkészítése pasztellkrétával
Az oldalunkon általában a diákjaink sikereiről számolunk be, mert hihetetlen büszkék vagyunk rájuk/rátok, de most bemutatjuk Péter legújabb alkotását is, ami igazi szerelemmunka volt. Péter mesél arról, hogy miért is született, illetve fázisonként megmutatjuk, hogyan készült a Hobbitház.
„A Hobbit és a Gyűrűk ura sokak kedvencévé vált, és megannyi embert megihletett már fantasztikus, lenyűgöző világával. Így volt ez velem is.
Ha már régi olvasónk, vagy tanulónk vagy, akkor tudhatod, hogy milyen nagy hangsúlyt fektetünk a megfelelő motivációra mind a képzéseinkben, mind a cikkeinkben. Ha ugyanis nincs igazi motiváció, akkor nem születhet érzelmes, és igazán kifejező alkotás sem. Ha pedig ez megvan, akkor nagy valószínűséggel csak úgy szárnyal majd a képzelet és megfelelő technikai tudás mellett egy csodás eredmény születik majd.
Az én fantáziámat már egészen korán, 19 éves koromban megmozgatta Tolkien, amikor először találkoztam a történettel. Amikor évtizedekkel később meghallottam, hogy a könyvet filmvászonra viszik, izgatottan vártam. Vajon mennyiben fog különbözni attól, ahogy én képzeltem el ezt a világot? Csalódást fog okozni, vagy sokkal inkább megerősíti az én fikcióm? Meglepő módon a film kifejezetten pozitív élmény volt és kellemesen csalódtam. Ekkor határoztam el, hogy itt az idő, hogy a rajongásom tárgyát végre megörökítsem:)
Az egyik leglassabb képem
Minden tanítványomnak azt mondom, hogy élvezze az alkotást és az általa adott örömöt. Az igényes és látványos produktum csak az élmény megkoronázása. Amikor ezt a képet készítettem, szerettem volna kiélvezni minden percét. Ilyenkor újra és újra átéltem a könyv és a film adta izgalmakat és érzelmeket. Nem az volt a célom, hogy minél előbb végezzek, hanem, hogy az alkotás által megélhessem egy régi álmom megvalósítását, elmerülhessek ebben a világban. Ennek következtében körülbelül két hónapba telt, mire teljesen elkészült, és mindig jó érzéssel tölt el, ha ránézek.
Felhasznált eszközök
Alapanyagnak egy Sennelier művész pasztellpapírt használtam. Ez nem olcsó, de megéri, ha egy hihetetlen pasztellrajzot készülsz készíteni. A pasztellkréták közül ennél a műnél főleg a Rembrandt félkemény pasztellkrétáit használtam, valamint a tanfolyamainkról már ismert Pannoncolor puha pasztellkrétáinak néhány darabját. Hogy éppen melyiket vettem kézbe, az az adott színtől, mélységtől, valamint a megrajzolandó tárgytól függött. Teljesen mást lehet létrehozni egy kemény pasztellkrétával, mint egy puhával, így a rajzolásban külön izgalmat jelentett nekem, hogy minden elem megalkotásához jót válasszak.
A rajzolás lépései
avagy így születik meg a ceruzavázlatból a fantáziavilág
1. Először egy vázlat megrajzolásával kezdtem, ami egy iránymutatóként szolgált. Már ennek elkészítése is örömmel töltött el, de az igazi önkifejezés a színek felvitelével kezdődött meg.
2. A vázlat után az egész képre felvittem az alapszíneket, néhol csak jelzésértékűen (a vegetációnál pl.), máshol jobban kidolgozva,akár 3-4 rétegben is (pl. a ház gerendái). Egyrészt szerettem volna látni, hogyan fog kinézni a "végén". Másrészt pedig élveztem azt a sok színt, amit használhattam!
3. Miután már az alapkoncepció kirajzolódott, következhetett a kidolgozás, aminek a kivitelezésén nagyon sok múlik. Fentről lefelé haladva sorra dolgoztam ki pasztellkrétával az egyes részeket: az eget, a ház feletti fűtengert, a ház baloldalát, előtte a virágos bokrokat, az asztalt, a sziklás ösvényt és így tovább. Mindvégig lassan és pontosan dolgoztam, hogy az eredmény csodás és magával ragadó legyen.
 |
 |
 |
4. Itt a a fázisfotókat látjátok a vége felé, már majdnem kész a kép, ragyognak a színek, tavaszi mámorító érzés ...
 |
|
|
Minden jobb agyféltekés rajztanfolyamunkon azt hangsúlyozzuk, hogy nem másolást tanítunk, hanem egy kép újraalkotását. Ehhez sokszor máshogy kell ábrázolni a dolgokat, mint ahogy az eredetileg volt. Amikor például egy tájképet festünk meg, a gyep túlzottan aprólékos megrajzolása elveszi a kép lényegét. Szükséges tehát, hogy egy olyan egyensúly jöjjön létre a képen, ami egyértelműen jelzi a fűszálakat, ugyanakkor sokaságuk nem válik zavaróvá. Ezt a legkönnyebben egyszerűsítéssel lehet elérni.
Fontos tisztázni, hogy az egyszerűsítés nem a művésznek könnyítés, hogy kevesebb fűszálat, vagy levelet kelljen megrajzolnia, hanem a sűrű képek egyik alapkövetelménye, annak érdekében, hogy az eredmény esztétikus legyen.
Természetesen nem szabad átesni a ló túl oldalára sem, mert könnyen lehet, hogy a jellegétől fosztjuk meg a képet. Nem könnyű, de meg kell találni azt az egyensúlyi állapotot, ahol részletesség és az egyszerűsítés tökéletesen kiegészíti egymást. Erre törekedtem én is a kép készítésekor, és úgy érzem sikeresen megoldottam ezt a feladatot.
A kép másik kihívása a többféle technika alkalmazása volt. Minden egyes részlet más és más módszert igényelt, amiket nem volt egyszerű összhangba hozni. Volt, hogy rétegezéssel, míg máskor vonalas ábrázolással, vagy éppen foltokkal kellett érzékeltetnem valamit. A legnagyobb kihívás talán épp a dús aljnövényzet volt, ahol a különböző méretű leveleket és bokrokat kellett megalkotni. Ügyelnem kellett arra, hogy melyek lesznek azok az elemek, amelyeket részletesebben, és melyek azok, amelyeket elmosva kell majd megjelenítenem.
Összességében ez az alkotásom igazi önmegvalósító munka volt, amely hosszas érlelődés után lehet most ilyen kifejező. A Hobbit-házas képem „tanulsága” – ha nevezhetem így -, talán pont az, hogy mennyire fontos az érzelmi kötődés, az alkotás adta élvezet, vagyis a motiváció, ahhoz, hogy ne csak egy kép készülhessen, hanem egy történet is.
Éppen ezért haladó tanfolyamainkon mindig megengedjük a résztvevőknek, hogy saját képet hozzanak, legyen az egy nyaralási emlék, egy családtag vagy egy barát.
Tanfolyamainkon nem "egyenképeket" gyártunk, hanem segítünk elkészíteni azt a képet, ami Te szeretnél megörökíteni!
Nézd meg, hogyan tanulhatsz tőlünk!