Arcfelismerés kontra arcvakság!
Az ember szinte mindenbe képes arcot belelátni: a felhőkbe, a holdba, két pontba és egy görbe vonalba. Agyunk úgy van programozva, hogy mindenütt igyekszik arcot keresni.
Az egyik legrégebbi arcillúzió elkészítése az itáliai festő, Giuseppe Arcimboldo (1527-1593) nevéhez fűződik. Egyik csendéletén kedvenc étele, a minestrone kellékeit festette meg, ugyanakkor ha megfordítjuk a képet egy emberi arc bonatkozik ki belőle!
Az arcfelismerést illetően a szakirodalomban máig vita van arról, hogy az arcok feldolgozása az agy egy speciális területéhez vagy egy egyedi hálózathoz köthető-e?
A neuropszichológia az arcfeldolgozás egyedi jellege mellett érvel, azaz azt mondja, hogy agyunk másképp dolgozza fel az információt, ha egy tárgyat lát és másképp ha arcot!
Bizonyítja ezt az is, hogy vannak olyan emberek, akik arcvakságban szenvednek, azaz nem ismerik fel az arcokat, de a tárgyakat mégis felismerik!
Mi is az arcvakság pontosan?
Az arcvakság egy létező betegség, ami talán a te családodat, vagy baráti körödet is érintő probléma. Egy olyan speciális spektrumzavar, amely hatására az illető képtelen az arcvonások segítségével megkülönböztetni az embereket egymástól.
Mai napig számos kutatócsoport próbálkozik, hogy kiderítse, pontosan mi áll a betegség hátterében, de egyelőre még nem sikerült fényt deríteni a probléma valódi okára. Amit jelenleg is biztosan tudunk, hogy nem a szem valamilyenfajta kóros elváltozása váltja ki.
Ezt a betegséget nem szabad összetéveszteni a hibás arcmemóriával, hiszen az arcvakságnak, vagy idegen szóval a prosopagnosia-nak, nincsen köze a rosszul, vagy hiányosan tárolt emlékképekhez. Ebben az esetben ugyanis magával az arcok egyediségét adó elemek felismerésével és azok megkülönböztetésével van probléma.
Ezt nehéz elképzelni, ugye?
Képzeld el úgy, mintha egy számodra ismeretlen hobbi rajongói közé tévednél: az autómániások például ránézésre meg tudják különböztetni egy adott autótípus egyes „évjáratait”, az ornitológusok számára egyértelműen látszik, hogy egy madár mely alfajhoz tartozik, a művészek pedig felismerik Picasso egyes korszakait. Azonban mindez a laikusok számára érthetetlen.
Az arcvakság is hasonló: aki ebben a betegségben küzd, annak az arcok ugyanolyan egyformák, mint kívülállónak az autók, verebek, vagy képek. Kicsit olyan ez, mint ahogy az európai ember viszonyul az ázsiai emberekhez: nehezünkre esik felismerni az egyéni vonásokat a sok, hasonlónak tűnő arc között.
Ők az embereket általában a hangjukról, mozgásukról, esetenként az öltözködésükről, jellegzetes gesztusaikról ismerik fel, így könnyen lehet, hogy a mindennapokban szinte semmilyen nehézséget nem okoz nekik a betegségük. Az arcvakságban szenvedők roppant ügyesek abban, hogy más apró jeleket figyeljenek meg, amelyeket Te talán észre sem veszel. Lehet ez egy különleges hajviselet, egy anyajegy, esetleg öltözködésben megnyilvánuló egyedi szokások. Amíg ezek a támpontok láthatóak számukra, addig akár évekig is képesek elrejteni mások elől a betegségüket.
Nézd meg Németh Kornél pszichológus előadását az arcfelismerésről és annak zavarairól!

8:18-tól nagyon érdekessé válik az előadás, mert választ kapsz arra, hogy a rajzolásban miért fordítjuk meg fejjel lefelé a rajzot?
Az agy a tárgyakat azok alkotórészei alapján kódolja, azaz részekre szedve (ez a képesség a bal agyféltekéhez tartozik), míg az arcokat egészlegesen, azaz holisztikusan ( ez a képesség a jobb agyféltekéhez tartozik) dolgozza fel.
Most próbáld ki a gyakorlatban, amit az előadásban hallottál!
Mit látsz az alábbi négy képen?
Margaret Thatcher fényképét egy kicsit manipulálták. Lényeg, hogy a fejjel lefelé fordított arcba normális állású szemeket illetve ajkat helyeztek (jobb felső kép), melytől a kép valódisága semmit sem változott, azaz teljesen normálisnak látszik. Viszont, ha a képet helyes szögbe visszaállítva (jobb alsó kép) az arcok igencsak rémisztő hatást keltenek, egyáltalán nem nevezhetőek normálisnak.
A fejjel lefelé fordított hatás felülírja a holisztikus feldolgozást!
E helyett a featured-based (azaz az agy a tárgyakat azok alkotórészei alapján, részekre szedve kódolja) feldolgozás aktiválódik.
Az agynak ezt a működését használjuk ki a rajzolás során!
Azért fordítjuk meg fejjel lefelé a lerajzolandó portrét, hogy képesek legyünk az egyes érzékszerveket pontosan megfigyelve, a berögzült sablonokat elhagyva realisztikus módon lerajzolni azt amit látunk. Ha normál állásban rajzolnánk, beugranának azok a rajzsablonok, amiket kisgyermekkorban tanultunk.
Próbáld ki magad!
Nézd meg, hogyan tanulhatsz tőlünk!