Élőné Szukics Szilvia, akinek a rajz megváltoztatta az életét

Kiből lesz a cserebogár? Élőné Szukics Szilvia, akinek a rajz megváltoztatta az életét

Van, aki felnőtt fejjel vág bele a rajzolásba, és van, aki már gyerekként is alkot. Van, aki a kezdetektől tudja, hogy ez lesz az élete, és van, aki csak hobbi-szinten rajzol. Szilvi az utóbbi kategóriába tartozik, akinek a rajz „csak” egy hobbi…. de olyan hobbi, ami megváltoztatta az életét. Olvasd el a történetét!


Már gyerekkoromban is szerettem rajzolni. Alsós koromban rajzoltam egy képet Bóbitáról, a tündérről, amit kitűztek az iskolai kiállításra is. Nagyon örültem neki! Bár nem tartottam magam különösebben ügyesnek, de a rajzolás szeretete megvolt már akkor is.
Felnőttként is szívesen rajzolgattam a gyerekeimnek, gyerekeimmel, mint az anyukák általában, de ezen kívül komolyan nem foglalkoztam ezzel a témával.

Ha ez egy hollywoodi film lenne, akkor most egy mély hang ezt mondaná drámai hangon: „ám Szilvi élete egy csapásra megváltozott, amikor meglátott egy hirdetést…”, de a történet nem egészen így folytatódik. Az első hirdetés még nem változtatott meg semmit. Sőt, a 2., 3. hirdetés sem. „Bár kíváncsivá tett, hogyan lehetséges 3, vagy 4 nap alatt megtanulni élethű önarcképet rajzolni, izgatott voltam, de mégis szkeptikus. Végül nem jelentkeztem, pedig a hirdetést sokszor láttam még.

Végül a változást barátnője, Kinga hozta el, aki a születésnapja előtt szövetkezett Szilvi férjével, és közösen meglepték a Valdor Art rajz- és jógatáborával. Így 2014 nyarán Szilvi és Kinga (akiről majd jövő héten mesélünk;)) megérkezett hozzánk Balatonföldvárra, az alaptáborba. „Nagyon izgultam, hogy mi lesz, de hihetetlenül jól sikerült. Andi és Péter kezdettől fogva nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, sokat tanultunk tőlük mindannyian. Nem csak a ceruza használatát, hanem  megfigyelést, látásmódot, türelmet, odafigyelést... és együtt örültek velünk a sikereinknek. Teljesen feltöltődve, pozitív élményekkel és új lelkesedéssel tele jöttünk haza a táborból.


„Mindig igazi feltöltődés”

Annak ellenére, hogy Sopronban lakik, 200 kilométerre az iskolától, Szilvi azóta is rendszeres látogatója a táborainknak, a rajzkluboknak, legalább havonta egyszer találkozunk vele. Megtanulta nálunk a pasztell technikákat, az inverz rajzolást, a bevésés,- és frottázs technikáját, megtanulta használni a különböző ceruzákat, mint pl. a drawing-,szén-, pasztell-,vagy akvarellceruzák. Kipróbálta már a vegyes technikát, a csendélet rajzolást és legutóbb a portré rajzolást élő modell alapján.
Ez egy kétnapos tanfolyam volt, ahol az elmélet után egy élő modellt, Andit rajzoltuk, majd a második napon a saját portrénkat tükörből. Nem egyszerű feladat, nagyon sok mindenre kell figyelni. A legapróbb mozdulatnál változik a kép, folyamatosan változnak a fényviszonyok, főleg mivel gyakorlat híján sokáig tart amire elkészül… de elkészült, és azt gondolom, elsőre egész jól. A következő rajzklubot már nagyon várom, két hét múlva a monokróm technikát próbáljuk. Nagyon szeretem a rajzklubokat, mindig jó újra találkozni Andival és Péterrel, a rajz által megismert új barátokkal. Jó, és izgalmas új technikákat kipróbálni, újat tanulni, képezni magunkat. Mindig igazi feltöltődés.


Rajz a hétköznapokban

Munka és család mellett persze szinte lehetetlen minden nap beilleszteni a rajzot a napirendbe, ezért Szilvi inkább kampányszerűen alkot: ha egyszer elkapja az ihlet, éjjel-nappal képes dolgozni az adott rajzon. A legnagyobb motiváció számára, ha örömet szerezhet valakinek: sokszor rajzolt már születésnapokra, karácsonyra, családtagoknak, barátoknak, és néhányszor megrendelésre is.

Az egész alkotási folyamatot szeretettel élem meg, megszűnik az idő és minden külső gond, vagy gondolat, csak az odafigyelés és "munka" van. Teljesen el tudok merülni a rajzolásban és sok sikerélményt szerez. Sokszor vagyok úgy, hogy találok egy jó, vagy számomra érdekes képet a neten, azt azonnal lementem, elteszem későbbre a megrajzolandó képek közé, de szoktam saját fotóim alapján is rajzolni. Nagy kedvenceim az állatok, rajzoltam már kutyákat, macskákat, madarakat, pillangót... De igazán a portrék izgatnak. Az emberi arcok, vonások, a tekintetek...óriási érzés, amikor elkezdek egy arcot rajzolni és visszanéz rám! Látom, hogy igen, Ő az!

 

A sok kipróbált eszköz közül Szilvi kedvencei a grafit-, és a pasztell ceruza. „Ezekkel tudom olyan pontosan megrajzolni a részleteket amik nagyon fontosak, ezek teszik az arcot azzá, ami-,aki. Legszívesebben ezeket használom, és emellett a  pasztell krétát szeretem nagyon.

A rajzolás igazi változást hozott az életembe, egy új hobbit, ami igazából több annál... új ismereteket, ismeretségeket, barátokat. Tudásvágyat, hogy még jobban tudjam csinálni. Szeretnék még sokat tanulni, sok táborban, jó emberekkel, barátokkal együtt lenni, egy jó kis csapat tagja lenni, feltöltődni.

Mi pedig szeretnénk ehhez minden segítséget megadni, ezért folyamatosan gondolkodunk azon, hogy milyen új tanfolyamot indítsunk Szilvi és a hozzá hasonlóan lelkes tanítványok nagy örömére:)

A jövő héten pedig Szilvi barátnőjét, Kingát is bemutatjuk!