Kiből lesz a cserebogár? - Déri Gábor

A jobb agyféltekés látásmód önmagában is különleges „adottság”, ami sokat segít nem csak a rajzolásnál, hanem a világ felfedezésében is. Különösen, ha valakinek már maga a látás is egy különleges élmény. Ismerkedj meg Gáborral, akinek a látás és a jobb agyféltekés látás is új élmény volt – és mindkettő olyan mély benyomást tett rá, hogy azóta sem tette le az ecsetet!

„Egy különleges szembetegséggel születtem, amiről fogalmam sem volt, hogy létezik, hiszen nem tudtam, hogy milyen rendesen látni.” – kezdte történetét Gábor. „Ötévesen láttam meg a világot –úgy, ahogyan a dolgok valójában vannak-. Ez az öröm színes ceruzás rajzok, akvarellek sokaságában testesült meg. Tizenegy évesen szüleim beírattak a nagybányai Képzőművészeti Líceumba, ahová négy évig jártam, majd elpártoltam az építészeti szakközépbe. Temesváron építész diplomát szereztem.

Annak ellenére, hogy fiatalon kezdett rajzolni, Gábor végül nem a művészetet választotta hivatásul. „A rajzolás, és a festészet megmaradtak hobbinak. Mai napig kísért egy jelenet: Nagy Oszkár, nagybányai festőt láttam alkotni a műtermében. Nem a kép fogott meg, hanem az a béke, harmónia, ami az alkotást körüllengte. Ezt keresem a mai napig, és ebben a légkörben szeretnék megöregedni. Valószínűleg ez vezetett el a spirituális élethez is. Láttam, hogy létezik a belső béke, és ezt ki is lehet fejezni, tovább lehet adni. Keresésem során rátaláltam a Sahaja Jógára, ami megmutatta az áldásokhoz vezető utat.”


Hogyan találkoztál a Valdor Art tanfolyamaival?

„Mutattak egy rajzot, amiről megkérdezték, hogy mi a véleményem. Majd elmondták, hogy ez egy kezdőknek szóló alap rajztanfolyam „diplomamunkája”. Azt állítottam, hogy ilyen nincs. Hogy meggyőzzenek az ellenkezőjéről befizettek a tanfolyamra. A módszert nem tisztem minősíteni, de azt elmondom, hogy én egy kisebb csodának éltem meg. Nem, hogy nem bánom, de kifejezetten hálás vagyok, hogy elsajátítottam. A figyelmem élesebbé vált, az improvizációt szinte teljességgel leépítettem, de mégsem érzem azt, hogy amit rajzolok, az egy száraz másolás. Nem az!!! Inkább egy nagyon jótékony aktív meditáció.”

Gábor azóta több haladó szintű festő és pasztell tanfolyamunkon is járt, ahogy ő fogalmazott: „barátságot kötött” a pasztellel és az akrillal is, de nincs kedvenc technikája: az ihletének, inspirációjának engedve választja ki azt, amelyik éppen az adott képhez a legjobban illik. „Amelyiket éppen használom, az a kedvencem.” – mondta.

Melyik a kedvenc képed?

„A kedvenc képem az, amelyiket még nem festettem meg, de napi szinten élő álomként kísér. Meg fogom festeni. Az lesz a hattyúdalom. Annyit elárulok, hogy egy tájat fog ábrázolni, sok boldog emberrel, akik békében élnek magukkal, egymással, Istennel.”

Telkiben már két kiállításon is szerepeltek képei, hivatásos művészek alkotásai mellett! Tavaly októberben az amatőr művészek kiállításán, pedig két képe is kint függött a MagNet Ház falai között!

Mi nagyon szeretjük Gábort és képeit egyaránt! Végtelenül szerény ember és nagy alázattal fog hozzá minden alkotásának, mígnem egy-egy csoda születik meg kezei közül!


Gábor művészete igazi felüdülés a léleknek.

Nem csak a rajzai, hanem a többi alkotása is; például ez a kis költemény is, amit ajándékba kaptunk tőle:

A Szeretet útja                                 

A Földön millióan keresik Országodat,
Az igaz úton járók beváltják akaratodat.
A tévelygők tévutat köveznek, terveket szőnek,
Ábrándokat kergetnek, a káprázatban elvesznek.
A Pokol felé a Gonosz az útjelző,
Trükkök ezreivel Ő maga az útvesztő.
Pusztítsd el a vándor útjából a vámszedőt,
Hallgattasd el a pusztulásba kergető kereplőt!
S ha a csöndben sem látják a pislákoló fényt,
Lobbantsd lángra a sötétbe burkolózó éjt!
Ha ezt kérem Tőled, magam is tévelygő vagyok,
Hiszen tudom, hogy nem az van, amit én akarok.
Te vagy az egyetlen igaz út, a sötétben a fény,
Aki Téged keres, abból ki nem hal a remény.
Országod az ezerszínű fény tiszta fehérje
Ez vár az út végén minden igaz keresőre.